Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
zad második felétől pedig a mikológia262 263 tudományaival alkotott közös kutatási területeket: az etnozpológiát, az etnobotanikát, és az etnomikológiát, melyek az élővilágnak az emberi kultúrában betöltött szerepére, az egyes élőlények felhasználásának módjára, a hozzájuk kapcsolódó képzetekre, szokásokra, etc. terjednek ki. Mindezen részdiszciplínákat az élettel kapcsolatos népi tudást általánosan vizsgáló ökológiai antropológia262 egyesíti. Jelen fejezet a fenti tudományszakok közül a mind a néprajztudomány, mind a biológia részéről legkevésbé kutatott etnozoológia tárgyköréhez tartozik. Azon belül pedig egy csaknem érintetlen terület bemérésére vállalkozik annyiban, amennyiben vizsgálati eredményét kívánja adni egy, a csigafélékre vonatkozó népi tudást, a csigák gyűjtögetését és táplálékként való fogyasztását felmérő eseti kutatásnak.264 Ha azokat az etnozoológia adatokat, melyeket a néprajzi kutatások eddig felhalmoztak, aszerint bontjuk két részre, hogy a domesztikált, avagy a vadon élő állatokra vonatkoznak, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a háziállatokhoz kapcsolódó tudásanyagot lényegesen jobban ismeri a tudomány, mint a vadállatokhoz kötődőt. Összefüggésben a paraszti gazdálkodás többszázados néprajzi kutatásával, főként a háziállatok haszon- vételi formáira és gyógyításuk módjaira vonatkozó adatok számosak. Ezzel szemben a vadállatokhoz kapcsolódó tudásanyagot aránytalanul kevéssé kutattuk, ami különösen igaz azon vadak ismeretének tekintetében, melyeket a természeti gazdálkodás ágai (a halászat, a vadászat, a méhészet és a gyűjtögetés) nem, vagy csak időszakosan érintettek. a felgyújtott etnobotanikai adatok mennyisége többször meghaladja az etnobiológia többi ágához tartozó adatok összességét. 262 vö. ZSIGMOND 1994. 263 vö. VlGA 1989.; BORSOS 2004.; Molnár-Bartha-Babai 2009: 96. 264 A kutatás eseti jellegét azért szükséges megjegyeznem, mert az etnobiodiverzitás szempontjából igen lényeges, hogy a tárgyköri (a csigákra vonatkozó) ismeretek milyen lokális közösségekben érvényesek? A szarvaskői időskorú magyar asszonyok és például a csigagyűjtésbe ugyancsak bekapcsolódó nyugat-dunántúli fiatal roma nők tárgyköri ismeretei ugyanis egyaránt tartalmazhatnak általános (megegyező), és speciális (akár lokalitásonként is különböző) tudáselemeket. Ezek összehasonlítása egy jövőbeni, kiterjedtebb kutatás célja lehet. Továbbá itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a puhatestűek törzsének egy másik osztályát, a kagylókét ugyancsak az etnozooló- giai—etnográfiai kutatások tárgyává lehetne tenni, hiszen gyűjtögetésük ugyanúgy kiegészítő jövedelemforrást jelentett a lokális közösségek szegényebb tagjainak, mint ahogy a csigagyűjtés. A 20. század közepén ezt kosaras gereblyékkel (gereblyeháló- val) a Dunából gyűjtötték, és a gyöngyházgomb-gyártás alapanyagaként értékesítették (vö. A folyók ajándéka (1958), http://www.filmintezet.hu/uj/hirado/heti/in- dex.php?y=hir&id= 1658&eid=10280, 2011. szeptember 10.). 83
