Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
szénát. Sarját pedig nem hasalhatunk a mostani osztály szerint, mely eset divisioná- lis processusnak végezte után.”256 Az idézett vallomásból kiderül, hogy a bakonszegiek az 1740-es évek elején dúló pestisjárvány idején vették használatba a nagy kiterjedésű, Berettyó által kettészelt Bócsi-pusztát. Megkülönböztették a puszta Ba- konszeghez közeli és Berettyón túli részét, de mindkettőn szántóművelést folytattak. A faluhoz közelebb eső területért kilencedet és tizedet, a távoli földekért csak kilencedet fizettek. Ez utóbbiak gyengébb minőségű, nehezen művelhető területek voltak, melyeket gyakran öntött el a Berettyó. A bakonszegiek pusztahasználata az 1770-es években szorult vissza. A puszta tulajdonosai ekkor kezdtek allodiális gazdaságuk fejlesztésébe. Mindezt összevetve a konyári pusztahasznosítással, három fontos megállapítást tehetünk. Először is mindkét közösséget a természeti körülmények késztették pusztahasznosításra. Mivel képtelenek voltak védekezni az árvizek ellen, nem tudták kihasználni saját határuk területi nagyságát. Csak a határ egy részén gazdálkodtak, ami nem elégítette ki növekvő népességük szükségleteit. Ezért kezdték el a közeli puszták hasznosítását. Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy a pusztahasznosítás végét nem a természeti környezet megszek'dítése idézte elő, hanem a pusztatulajdonosok gazdasági magatartása. Amíg Bakonszegen már az 1770-es évek elején, addig Konyáron csak az 1810-es évek után kezdődött el az allodiális gazdálkodás kiterjesztése. Az árvízmentesítés első eredményeit az uradalmi munkaszervezetek érték el. Vagyis a paraszti (mezővárosi) közösségek pusztahasznosításában nem a környezetátalakítás, hanem környezetkiélés dominált. Harmadrészt ki kell emelnünk, hogy a pusztahasznosítás módja nemcsak a környezet ökológiai adottságaitól függött, de a közösség kultúrájától is.257 Bár az ártéri környezet különösen kedvezett a nagyállattartás számára, ezt a lehetőséget csak a hajdú múlttal rendelkező konyáriak használták ki, Bakonszeg jobbágy közössége elsősorban a szántóterületek megszerzése miatt létesített pusztabérletet. Igazolható tehát az ökológiai antropológia által átvett posszibilista tétel, miszerint a természet korlátokat szab és lehetőséget kínál, de a hasznosítás rendjét végül is a (kultúrába kódolt) emberi döntés határozza meg. 256 BÁRSONY-PAPP-TAKÁCS 2001: 209-210. 257 Erre először Papp Klára hívta fel a figyelmet (vö. PAPP 2001c: 15.) 81
