Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

Szentmárton és Bölcs határán 1658. szeptember 21-23. között megvívott csatában elesett Kádár István vitég sírját lelte meg.255 A Mária Terézia féle úrbérrendezés során bakonszegi vallomás részletesen beszámol az elpusztult Bölcs határának hasznosításáról. Miu­tán a bakonszegiek Kovácsi-pusztát elhagyták, a Bócsi-pusgta műveléséhez kezdtek (talán nem először, hanem visszatérve oda): [akik nem marad­tak Kovácsin] ismét a méltóságos Rhédey família engedelméből bácsi pusztának (,melyet a Berettyó vige kétfelé hajt) a vigen innen lévő részét szántották és vetették. Egén bácsi pussytát pedig ekképpen használták, hogy három kis fordulóban lévén, a pusztának túl a Berettyón való része, amely is most kérdésben forog ember emlékezetből valamennyit akart és valahol tetszett az uraságnak majorságfóldet maga számára kiszakítani, azt megtartotta minden fordulóban és ami az uraság majo földjétől megmaradott, az] ura­ság engedelméből — többnyire pestistől [1738-1743-tól ?] fogva — uraság tisztjei előtt felosztották. Amellett az ilyetén uraság major földjétől megmaradott földeket az uraság engedelméből berettyóújfalusiak, váncsodiak, bojtiak r egyéb helységbeliek is kilencedre szántották és vetették. Ezen kilencednek megadásán kívül — amint az említett más fóldesuraság keze alatt lévő lakosok, úgy mi is — semmi fizetést, vagy adózást nem tettünk, hanem az uraság számára kiszakasztott majo földet szántottuk, és aztfel is takartuk. Ugyanezen túl a Berettyón lévő három kis fordulóhoz tartozandó Berta, Kis Dajtér, Nagy Dajtér, Dinnyés, Bálint-ülés, Fekete-sziget, Nagy-sziget és Rühes-hát nevezetű és a Berettyónak helységünk felől való végén bizonyos vizesek által megkülön­böztetett szigetecskéket is, hasonlóul csupán kilencednek megadásával bírtuk és hasz­náltuk. Ezen bácsi pusztának több, innét a Beretyón levő részét, amint eleinktől hal­lottuk félvén a lakosok attól, hogy Bócsot megülik, és így elrekesgtenek azpn pusztá­nak haszonvételétől, mint a Bakonsgegheg tartozó földet, úgy fogták fel és amint ele­ink, úgy agok után mi is: két dégsmára, úgy mint kilencedre és tizedre bírjuk, holott nem bakonszegi, hanem helységünktől különös fennálló határokkal (mely két határ között fekszik Kovátsi is) megkülönböztetett bocsi pusztához tartozó föld volt, melyet is amint bírtunk: az urbariális conscriptióban, aszerint feladunk. Amíg azért ezen pusztának mind túl, mind a Berettyón innét való részét a feljebb megírt móddal ag Uraság engedelméből bírtuk: a leg óbb gazda elvethetett 36 pozsonyi mérőt. Minekutá­na pedig a múlt esztendőben a méltóságos Rhédey família divisionális processusában a tekintetes királyi táblán kinek-kinek a competenciája meghatározjatott volna, ahhog képest a méltóságos família egymás között megosztván, s maga számára majorföldeket kiszaggatván, a feljebb elmúlt esztendőbeli ősszel és tavaszon. Ezeken kívül a maradt a lakosokra telekszámra kiosztódván: a legjobb gazda nem vethet el többet 8 pozsonyi mérőnél, s kaszáló rétje pedig vagyon négy kasgaalja, melyen kaszálhat négy szekér 255 MÓDY 1990: 35. 80

Next

/
Thumbnails
Contents