Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
eleink ezen helységet megülték, míg Nadányi uraknak a honánk közelebb, sőt a kertünk alatt lévő Kovátsi nevezetű pusztájukon, ménesük és gulyájuk nem volt, többnyire mind eleink, mind közelebb, mi is Kovátsi pusztán éltünk. Azután pedig Nadányi família nagyobb részént említett pusztát maga számára megtartván, mintegy negyven esztendőktőlfogva némelyek Kovácsiban maradtak, mások ismét a méltóságos Bhédey família engedelméből bocsi pusztának (.melyet a Berettyó vige kétfelé hajt) a vizen innen lévő részét szántották és vetették. ”242 Az idézett forrásból tehát kiderül, hogy a Kovácsi-puszta paraszti közösség általi hasznosításának meglehetősen rövid időszaka a század elejére (megközelítőleg az 1703 és 1730 közötti néhány évtizedre) tehető. 1730 után a puszta (nagyobbik részének) birtokosa már allodiális gazdálkodást folytatott területén. A forrás nem eléggé egyértelmű a század eleji hasznosítás jellegére vonatkozóan; ahogyan elképzelhető, hogy az 1770-es évekhez és még inkább az első katonai felmérés idejéhez — amikor már egyértelműen összefüggő legelőterületként ábrázolták a pusztát — hasonlóan már a századelőn is a legeltető állattartás volt túlsúlyban a művelési ágak közül, úgy lehetséges az is, hogy a bakon- szegiek inkább a szántóművelés kiterjesztésére törekedtek a területen. A vallomástevők nem részletezték azt sem, hogy miként éltek a Kovácsipusztán, ami újabb kérdéseket vet fel: A vallomástevők 1770-ben Bakon- szegen élő közössége (részben, vagy egészben) kontinuus-e Kovácsi egykori lakónépességével? Kovácsi puszta területén belül pontosan hol (az 1700-as évek elején elhagyott — esetleg el is pusztult — települési belterületen, vagy egy újonnan megült szálláson) éltek az 1730-as években a vallomástevők, illetve felmenőik? E kérdések megválaszolása azonban nem célja könyvemnek. Jelen fejezetem fő kérdése, hogy az ökológiailag csaknem azonos körülmények között élő paraszti közösségek pusztahasznosítási gyakorlata mennyiben egyezik egymással? Illetve: mi az oka az esedeges eltéréseknek? Konyár és Bakonszeg összehasonlítását tovább mélyíthetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a bakonszegiek nemcsak Kovácsi, de a Bócsi-pusztát is hasznosították a korszakban. Az írott forrásokból nyolc Árpád-kori falut ismerünk Berettyóújfalu szentmártoni határrészén (nagyjából a mai közigazgatási területnek a Berettyó folyásirányától délre eső részén). Ezen a határon a tatárjárás előtt kétségkívül Bölcs (Bocs) volt a legnagyobb határú, legjelentősebb lakónépességgel rendelkező település. Helyét a Furtára vezető út mindkét oldalára (sőt a Berettyótól északra fekvő művelhető területekre is) kiterjedő 242 BÁRSONY-PAPP-TAKÁCS 2001: 209. 74