Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

zelsége. Hosszúpályi tulajdonképpen két nagy, kereskedelmi forgalmú országút kereszteződésében jött létre, azon a helyen, ahol a Váradról Debrecen felé futó legrövidebb útba a Székelyhídról (és egyben az Ermellék felől) szintén Debrecenbe vezető út136 torkollik (9. ábra).

9. ábra: Hosszúpályi főtere 1930-as évek végén. Itt fut össze a Debrecenből (a képen a jobb felső

sarokból) Váradra vehető (a kép bal alsó sarka felé elkanyarodó) út a Székelyhídról (a kép jobb alsó sarka felöl érkező) Sárándfelé tartó (a kép balfelső sarka feléforduló) úttal

A 19. század közepéig a két út közül az első bírt nagyobb jelentőséggel. Ennek Hosszúpályi belterületére eső szakasza évszázadokon ke136 Ezt az utat az Árpád-korban „szabolcsi—szolnoki nagy sószállító útnakS nevezték. Hosszúpályin is áthaladt, de ekkor még nem Székelyhíd felől, hanem Szalacsot és Nagyiétát érintve az erdélyi sóbányák felől érkezett és kiemelkedően fontos szerepe volt az Erdélytől nyugatra eső országrész sóellátásában (vő. GYÖRFFY 1966: 582.). (A székelyhídi út a sószállító úrnak ekkor csak egy jelentéktelenebb nagylétai leágazása volt.) Itt kell megjegyezzem, hogy Hosszúpályitól nem messze, Hajdúbagosnál csatlakozott a sószállítóútba az ún. „várad—debreceni nagy »/’, ugyancsak növelve a térség kereskedelmi forgalmát. Ez az út a 17. század közepén vesztette el jelentőségét, amikor kiépült egy másik, Pocsajon és Hosszúpályin is áthaladó várad—debreceni út (lásd alább).

44