Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
4.2.3. A MAJOROSODÁS HATÁSA HOSSZÚPÁLYI NÉPESSÉGÉRE ÉS TELEPÜLÉSSZERKEZETÉRE Az ökológiai antropológia Steward óta vizsgálja azokat a kulturális jelenségeket, melyek a környezet hasznosításával együtt járó kulturális minták alakítanak ki.* 125 * * 128 Az ilyen vizsgálatok igazi holisztikus megközelítést igényelnek, amely magába foglalja a környezethasznosítás módját, az erőforrások tulajdonviszonyait, a hasznosító közösség demográfiai helyzetét, rokonsági rendszerét, településszerkezetét, etc. Ezek együttes vizsgálata nélkül nehezen érthetők meg az egyes jelenségek. Ahogy azt fentebb említettem a Fejértói-puszta az 1730-as években került Hosszúpályihoz. A 19. század elején majorok létesültek a területén. Ezek monokultúrás gabonagazdaságok voltak, melyek működtetése jelentős kézi munkaerőt igényelt. Ennek száma a majorsági gazdálkodás kiterjedésével arányosan a 20. század közepéig növekedett. Ez a folyamat statisztikailag Hosszúpályi népességét növelte, de a „kint lakó” agrármunkások faluba telepítése csak a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor gyorsult fel. A telepítés-házépítés jelentősen megnövelte Hosszúpályi belterületét, amely ennek köszönhetően nyerte el mai formáját. A majorsági gazdálkodás kiterjedése, határhasználati túlsúlya tehát olyan jelenségeket idézett elő, mint a demográfiai növekedés, vagy a településszerkezet változása. Ezen folyamatok vizsgálatához, az összefüggés- rendszer megértéséhez ismét szükséges a történeti megközelítés alkalmazása. A határhasznosítással összefüggő változás akkor érthető meg, ha a történeti előzményeket, a társadalom és település korábbi képét is meghatározzuk. Hosszúpályi jelenlegi nevének első — How^ypali névalakkal történő — említése 1404-ből ismert.129 Archivális források híján nem is igen bizonyítható a település 13. századnál korábbi létezése.130 A történeti kuta128 BOHANNAN-GLAZER 2006: 452-453. 125 JAKÓ 1940: 18. no Vő. MÓDY 1972b: 174. Ugyanakkor fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jelenlegi települési névalak viszonylag kései megjelenése és a pályi utótagú bihari települések (sokszor nem is külön települések, hanem csak — nevükben a különböző birtokosaikra utaló — településrészek. Majspályi(ja), Ernyefiaistvánpályi(ja), etc.) Árpád-kori magas száma (Nyrpaul, valószínűleg Monostorpályival azonos; Erpaul, ami Herpályt jelölhette és Fulpaulami nagy valószínűséggel Hegyközpályi korábbi neve volt) meglehetősen megnehezíti a mai település Árpád-kori megfelelőjének azonosítását. Ez a 42
