Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
rulettel rendelkező konyáriak fizettek árendát.100 Az 1726-ban készült megyei adóösszeírás szöveges megjegyzése rávilágít a konyáriak földszükségének, kényszerült pusztabérletének okára: „Konyár határa tulajdonképpen mocsár; ahova a lakosok állataikat hajtják”101. A. konyári földeket ez időben az év nagyobb részén (többek között) a Kék Kálló és a Nyírség felől, a hosszúpályi határból érkező Pályi Foly ás tartotta víz alatt. Olyannyira, hogy a közel 7300 katasztrális hold területű határból a 18. század első harmadában csupán 500-600 hold lehetett művelés alatt.102 A határ nagyobb hányadát minden bizonnyal a nagyszámú jószágállomány tartását szolgáló legelők, kaszálók és a művelésre alkalmatlan területek alkották. Heginkább legeltetésre volt alkalmas a Fejértói- pusgta is,103 de 1731-ben már rétgazdálkodást és szántóföldi termelést is folytattak itt a konyáriak.104 1731-ben, a pocsaji uradalom részeként került a puszta ismét magánbirtokoshoz, gróf Gottfried Dietrichstein kamarai elnökhöz.105 A karinthiai származású főrangú bihari uradalmának (új) központjává Diószeget tette.106 A Dietrichsteinek birtoklásának kezdetétől számíthatjuk a Fejértói- pusgta Flosszúpályihoz történő tagosodásának időszakát. A puszta (legnagyobb része) ugyanis a 18. század elejétől olyan magánföldesúri birtoktestekhez {Dietrichstein uradalom 1731-1783, Sternberg uradalom 1783-1810, Zichy uradalom 1810-1885J tartozott, melyeknek Konyárral szemben Hosszúpályi a része volt.107 Pár Konyár közelebb feküdt a pusztához mint Hosszúpályi és a ko100 A konyáriak nem első ízben vettek igénybe fejértói földeket. 1557-ben például a fejértói jobbágytelkek megközelítőleg felét (19 portát) konyáriak béreltek. (BÁRÁNY 2002: 92.) — A Fejértói-pusztán kívül a 18. század elején a konyáriak hasznosították az 1660-as Szejdi dúlásban elnéptelenedett, Konyártól 20 km-re fekvő Sas (Mezősas) és 60 km-re lévő Feketebátor bihari pusztákat is, melyeket a pusztákat (és Konyárt) birtokló Esterházy Pál nádor bocsátott rendelkezésükre. (PAPP 2002: 154.) 101 idézi VARGA 2002: 259. 102 VARGA 2002: 255. >03 1722: UC. 58 : 32 104 1731: UC. 36 : 71 >°51731: UC 5 : 32 >06 a Mária Terézia féle úrbéri rendezés során készített, telekarányokat tükröző úrbéri tabellák kirajzolják azon települések sorát, melyek az 1770-es években az uradalomhoz tartoztak: Dietrichstein János grófé ekkor az Érmelléki járásban Diószeg (125 1/8 telek), Albis (46 6/8), Kiskereki (23 3/8), Kokad (22 7/8), Nagyiéta (121), Szé- kelyhíd (47 2/8), Székelyváros (27 1/8), Vedres Ábrány (23 4/8), valamint Felsőáb- rány és Mihályfalva egy-egy birtokrésze (6 2/8, 20 5/8), továbbá a Sárréti járásban Hosszúpályi és Pocsaj egy-egy birtokrésze (54, 46 2/8). 107 Konyár, mint bihari hajdútelep, az Esterházyak derecskéi domíniumának tagja volt ekkor. 35
