Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

nyáriak pusytabeli földhasználatának is évszázados múltja volt már ekkor, Konyárt soha nem azpk birtokolták, akik a Yejértói-pusztát és Hosszúpályit.

A pusztát bérlő konyáriaknak a 18. század közepétől állandó kapcsolatot kellett fenntartaniuk a diószegi uradalom mindenkori tulajdonosának tisztikarával. Pusztabérletük az ideiglenes birtokszerzésnek az a módja volt, melynél meghatározott árendaösszegért hosszabb időre használatba vehették a földesúr pusztáját. Az árendás földek birtoklásának nagy jelentősége volt a feudalizmus időszakában, mivel a bérelt puszta művelése (a kötetlenebb földhasználat és a kedvezőbb járadékszolgálati viszonyok következtében) kifizetődőbb volt, mint a jobbágyföldeké. Konyáron elsősorban a belső határ terméketlensége miatt kényszerült a lakosság a pusztabérlet megszerzésére.

4.2.2. Legelőhasználat és majorsági gazdálkodás

Fejértó pusztabérletéről és a művelés alá vont területek elhelyezkedéséről a legtöbb adatot egy (a Konyár mezőváros 1791/1792. évi bírói elszámolásához csatolt) földbérszedői elszámolás közli.108 A contractus bizonyítja, hogy a puszta egyes részterületeit még a 18. század végén is Konyár lakossága hasznosította. A mezőváros a puszta tulajdonosának (a Dietrichstei- nek diószegi uradalmát 1783-ban öröklő StembergA.dámnak) összesen 1285 Rénes forintot és 36 krajcárt fizetett árendaként. Ebből 448 Rft 51 kr volt a bajontai, 645 Rft 26 kr a tóköz} földek és az ugar, 191 Rft 19 kr pedig a legelőterület bére. A puszta hasznosításának meglehetős területi kiterjedéséről árulkodik a bajontai földek említése. E terület esett a pusztán Ko- nyártól a legtávolabb (mintegy 10 km-re) és egyben ez alkotta a puszta legkeletibb határrészét.109

A contractusban is említett legelőterület hasznosításáról maga a konyári úrbéres közösség is vallott az úrbéri rendezés során, 1771-ben. Az ekkor Konyáron is feltett (az úrbéresek vagyoni helyzetére, a gazdálkodás feltételeire, a megélhetési lehetőségekre, etc. vonatkozó) kilenc kérdőpont közül a negyedik a konyári határ haszonvételeit hivatott taglalni. E kérdés

198 HBML. V. 640/a. 4. 1793. április 27., idézi: PAPP 2002: 121.

109 A Bajonta nevű határrészen ekkor (és jelenleg is) két település, Hosszúpályi és Pocsaj osztozott. A pocsaji Bajontát 1778-ban a nagyváradi püspökség egykori javai között írták össze. A Debrecen felé vezető országút mellett lévő (pocsaji) Bajonta kocsma jövedelmét pedig (ahogy a fejértói puszta árendáját) a Dietrichsteinek élvezték. (1778: UC. 125 : 1 (a))

36