Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
jelenségek (így a pusztahasznosítás), illetve a megélhetési keretek kiszélesítése érdekében, vagy robot-kötelezettség alapján (közösségek, esedeg csak egyes egyének által) végzett munkák, melyek — és erre a szaktudományos teoretika az 1980-as években felhívta a figyelmet56 — egyértelműen jelzik, hogy a paraszti gazdálkodás (és általában a gazdasági tevékenység57) már a 18. században túlnőtt egy-egy település határain. így volt ez a vármegye Észak- Bihart is magába foglaló Sárréti járásában is, sőt különösen jellemezte azt, hiszen itt a század egész folyamán meglehetősen kiterjedt, összefüggő területeket veszélyeztetett a víz, uralt el a mocsár, sokszor élhetedenül ös— szeszűkítve ezzel a települések művelhető határrészeit. Északon a lassúfolyású, több ágra szakadó Kálló58, délen pedig a Berettyó és a Sebes-Körös rendszeres áradásai okoztak jelentős károkat, előirányozva a kárvallott lokalitások megélhetési (így a gazdasági térbeli) korlátainak áttörését. A járás természeti viszonyai az előző századokban nem tették lehetővé nagyobb népességtömörülések létrejöttét, sőt a török hódoltság alatt a településhálózat — még ha nem is akkora mértékben, mint azt Mezősi Károly az 1692. évi kamarai összeírás adatsorait közlő művében59 állította — számottevően megritkult. Bár a kamarai összeírás torzuló adatsoraiból Mezősi a vármegye népességének (egy 1552-es népességszámához viszonyítva) 95,6 %-os hódoltság kori pusztulását olvasta ki, az 1970-es években megkezdett forráskritikai elemzéseknek60 köszönhetően mostanra biztosra vehető, hogy a népességszám csökkenése ettől jóval kisebb volt, nem haladta meg az 57,9—65 %61-os, így is jelentős arányt. Míg Mezősi 371 megyei településről62 hitte, hogy teljesen elnéptelenedett 1692-re, addig az összeírás egyik forráskritikai elemzése már rávilágított arra is, hogy a kamarai össze56 Bársony 1985: 40. 57 Például a sószállítás fuvarozási lehetősége, vagy az árufelvevő piacokon történő termény-értékesítés, etc. (Vö. BÁRSONY 1985: 41-48.) 58 A Berettyó Esztárnál kiszakadó ága, a Kálló (mely Konyáron, Tépén, Derecskén, Földesen és Sápon keresztül a biharnagybajomi határban a Berettyó Nagysárrétjébe tért vissza) szedte össze a Hajdú- és Szabolcs-megyékből lehúzódó, úgynevezett nyíri folyások vizeit. 59 Vö. Mezősi 1943. 60 KOVÁTS 1972.; Dávid 1982.; BÁRSONY 1984. 61 Dávid Zoltán 120.000-re, Bársony István 100.000-re (az 1552-es adat 42,1, illetve 35 %-ára) becsülte a vármegye 1690-es évek eleji népességszámát. 62 Ebből a 371 településből ugyan az 1692-es összeírás csak 21-et számol a Sárréti járás területére, Mezősi ezt kibővítve már összesen 82 olyan pusztát sorol fel, melyek „ a török hódoltságot közvetlenül megelőző időben, s részben még a XVII. században is élő magyar települések voltak” (vö. MEZŐSI 1943: 143-148.) 24
