Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

író a lokaütások neve mellett gyakorta használt „deserta” kifejezéssel sok település esetében nem feltétlenül az elpusztult, lakatlan helyet (ahogy azt Mezősi interpretálta), hanem az adófizetésre képtelen — például elmenekült (és nem feltédenül a harcokban odaveszett), állatállományától megfosztott, élelmiszer-tartalékait elvesztett — azaz elszegényedett lakosságot jelölte63 (de nem vette számba, hiszen az adóbevételek megállapítása szempontjából ez irreleváns lett volna). Az elpusztult települések számának újabb meghatározását adta Bársony István, aki azoknak a településeknek a török időkben történt elnéptelenedését tartotta közvetetten bizonyítottnak, melyekről (mint lakott helységekről) az 1692 után keletkezett különböző források már egyáltalán nem adnak hírt.64 Számításai szerint az 1690- es évek elején a vármegyében összesen 133 ilyen pusztatelepülés feküdt (közülük a Sárréti járásra 2865 esett).

A járás elnéptelenedett települései fokozatosan olvadtak valamely szomszédos, a török időket lakónépességei átvészelt (esetleg újratelepült) község határába. Az összeolvadás folyamatának kezdőpontját a legtöbb esetben azért problematikus meghatározni, mert az elpusztult települések közül alacsony azoknak a száma, melyeknek lakadanná válását konkrét katonai eseményhez lehetne kapcsolni.66 Adatok híján sokszor ugyancsak nehéz megállapítani, hogy a 18. században már pusztaként használt határok korábbi (a hódoltság kora előtti) művelői, azaz az eredeti lakónépesség túlélte-e, és ha igen akkor egyrészt hova menekülve élte túl a 16-17. század háborúit, me«3 Dávid 1982:119.

64 Bársony 1984:11.

65 Andaháza (Berettyóújfalutól északnyugatra), Bánk (Monostorpályitól északra), Besenyő (Berekböszörmény közelében), Bosold (Darvastól délkeletre), Bökény (Komádi környékén), Csif (Darvastól északra), Ész (Komáditól északra), Fejértó (Konyártól keletre), Hát (Komáditól nyugatra), Iráz (Komáditól délnyugatra), Kasza (Pocsajtól nyugatra), Körsziget (Komádi szomszédságában), Kórógy (Bakonszegtől délkeletre), Kót (Komáditól délnyugatra), Kovácsi (Bakonszegtől északra), Körmösd (Mezősastól délkeletre), Monostor (Debrecentől északkeletre), Nyésta (Komáditól északra), Ős (Komáditól északnyugatra), Petlend (Magyarhomorogtól délkeletre), Séptely (Bi- harkeresztes és Bojt között), Szöcsköd (Csökmőtől keletre), Kis- és Nagy-Tóti (Komáditól délnyugatra), Tölgykerék (Körösszegapáti és Körösszakái között), Újlak (Berettyóújfalutól délre), Kis- és Nagy-Zomlin (Ártándtól északkeletre).

65 A Sárréti járás ezirányú vizsgálatakor az elnéptelenedés datálásához az 1692. évi összeírásnak (a deserta megjelöléshez általában társuló) időhatározói sem adnak támpontot, mert (a valóban a török időkben, végleg) elpusztult települések közül az összeírásban szereplő 5 település (Újlak, Kórógy, Fejértó, Andaháza és Kovácsi) esetében, azok neve mellett legfeljebb a „tempore immemorabili” (=ismereden idő óta) kifejezés található.

25