Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VIII. A kötet rövid összefoglalói
VIII. A KÖTET RÖVID ÖSSZEFOGLALÓI 8.1. Absztrakt Bihari-Horváth László: Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok Kulcsszavak: Eszak-Bihar, ökológiai antropológia, határhasznosítás, szőlő- és borkultúra, kisüzemi agrárgazdaság, társadalmi és történeti folyamatok Könyvem három határhasznosítási forma ökológiai antropológiai szemléletű kutatási eredményét ismerteti. A kutatás során kettős cél motivált. Egyrészt a természeti környezet határhasznosításra gyakorolt hatásait, másrészt a határhasznosítási formák környezetátalakító gyakorlatát kívántam bemutatni. Ennek okán azokat az ökológiai tényezőket vontam vizsgálat alá — így főként a felszínt, a talajt, a vízrajzot, a növénytakarót és az állatvilágot -, melyek hatással voltak a határhasznosításra. E tényezők nagyban hozzájárultak annak megértéséhez, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek miért jelentek meg, mások pedig miért tűntek el a történelem adott pillanatában. A sárréti puszták hasznosítása, az észak-bihari homokdombok szőlővel való betelepítése és a dél-nyírségi erdők tanyásodása ugyanakkor a természeti környezet átalakítását is eredményezte és további, a helyi közösség kultúráját érintő változásokat generált. A disszertáció első része a konyán közösség által művelt Fejértói- pusyta hasznosítását ismerteti. Kutatásom alapján megállapítható, hogy a konyáriakat az árvízkárok késztették a puszta bérbevételére. Ugyanakkor kijelenthető, hogy a puszta hasznosítása nem az árvízmentesítés, hanem a pusztatulajdonosok gazdasági magatartásának változása miatt szűnt meg. A földesúri nagybirtok terjeszkedése ugyanis visszaszorította a konyáriak állattartó tevékenységét. Az ártéri környezet különösen kedvezett a nagyállattartás számára, de ezt a lehetőséget a környező közösségek közül csak a hajdú múlttal rendelkező konyáriak használták ki. Ez is mutatja, hogy a pusztahasznosítás módja nemcsak a környezet ökológiai adottságaitól függött, de a közösség kultúrájától is. A pusztahasznosítás környezetátalakító hatásait vizsgálva fedeztem fel egy speciális határhasznosítási formát, a sziksógyűjtést. Analógiás megközelítéssel feltételezhető, hogy e tevékenységnek talajjavító hatása is volt. A puszta birtokosai a 19. század elején 179
