Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VIII. A kötet rövid összefoglalói
majorokat létesítettek a puszta területén. Ezekben több száz főt alkalmaztak. Mivel a puszta közigazgatásilag Hosszúpályihoz került, ezért az agrármunkások Hosszúpályi népességét növelték. A munkások faluba telepítésével jelentősen megnőtt Hosszúpályi belterülete. A majorsági határhasznosítás tehát demográfiai növekedést és a településszerkezet változását eredményezte. A könyv második része az észak-bihari szőlő- és borkultúráról szól. Az általam vizsgált ökológiai tényezők alátámasztották a felismerést, hogy Eszak-Bihar szőlőskertjei egységesen a nyírségi futóhomok-vidékre, erdei irtásokra települtek. Kiterjedésük a filoxéravész idejére esik. A vész idején ugyanis felértékelődött a filoxérára immunis homoktalaj és kiterjedt a homoki szőlőtermesztés. A fellendülésnek a 20. század második felében lezajló társadalmi-gazdasági változások vetettek véget. Mára csaknem teljesen felszámolódtak a szőlőskertek, homoki területükön újabban erdők jönnek létre. Nem véledenül, hisz a talajadottságok az erdők telepítésének is kedveznek. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a természeti adottságok koránt sem determinálják a hasznosítás formáját. Az sokkalta inkább függ a hasznosító közösség érdekeitől, gazdasági stratégiáitól. Ennek megfelelően azonos ökológiai feltételek között is koronként eltérhet a hasznosítás formája. Disszertációm harmadik részében Létavértes homokvidéken húzódó tanyavilágát vizsgáltam. A 18. században ennek területén is erdő és legelő húzódott. Ezeket kezdetben a földbirtokosok és paraszti közösségek közösen használták, majd az úrbérrendezéskor uradalmi kezelésbe kerültek. A birtokosok eladósodása után területüket felparcellázták és kiértékesítették. Az új tulajdonosok feltörték a határrészt, majd farmtanyákat hoztak létre. Az egyre intenzívebb határhasznosítás következtében jelentős erdőterület semmisült meg. A vegetáció változása homokmozgásokat eredményezett, ami tovább nehezítette a rosszminőségű talaj művelését. A gazdaság szocialista átszervezése után beszűkült a tanyai határhasznosítás és elkezdődött a tanyai lakosság elvándorlása. A rendszerváltás után a farm tanyák helyén erdőgazdaságok szerveződtek, jelenleg is intenzív erdő- telepítés folyik. Mindebből adódóan levonhatjuk a következtetést, miszerint az észak-bihari homokvidéken a farmtanyás gazdálkodás jelentős környezetátalakító tevékenység volt, és bár nagyszámú közösségnek biztosított megélhetési keretet, a térség ökológiai egyensúlyának egyáltalán nem kedvezett. Ez az egyensúly a tanyavilág megszűnésével és az erdőgazdaságok létrejöttével állt helyre. 180
