Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

VI. Intenzív határhasznosítás, tanyás gazdálkodás a 18–20. században

kozási átrétegződés következtében a külterületi lakotthelyek már nem kizárólag a mezőgazdaságból élők lakhelyét képezték. A nagyvárosokban munkát vállaló férfiak csak hétvégéken tudtak a gazdasággal foglalkozni. A cserekertiek például csak télen (az építőipar pauzájában) szerződtek le a közeli kiscsákói termelőszövetkezethez, hogy a dohánycsomózás, dohánybálázás, etc. kampánymunkáiban részt vegyenek. A tanyai agrártermelés így hamarosan a kiegészítő gazdálkodás szintjére szorult vissza.515 A legalapvetőbb termelési eszközhöz, a földhö% való kötődés egyre gyengült, ami felgyorsította az elvándorlást, melynek végső ütemében már a külterületi lakóingadanok értékesítésére sem volt lehetőség. Kereslet hiányában a beköltözők utolsó, századvégi csoportjai kénytelenek voltak pusztulásra ítélni tanyáikat, melyek néhány évtized alatt elsüllyedtek a műveletien területeken (36. kép).

36. ábra: beomlott tanyaépület (Vírtesliget, 2011)

haza. Egy-egy ilyen pénteken, mikor leszálltak a buszról, olyan 30-an is voltak talán.” — G. J. szül. 1958, Cserekert; lh. Létavértes

515 vő. DURÓ 1998: 69.

170