Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

VI. Intenzív határhasznosítás, tanyás gazdálkodás a 18–20. században

suit.510 A tanyasi népesség elöregedésének elsődleges oka a fiatalok faluba költözése volt. Létavértesen többen a nagyüzemi gazdálkodást jelölték meg a beköltözés okaként: miután a tsz elvette a tanyákhoz tartozó földet (a tanya körül csak néhány száz négyszögöl földterületet engedett megtartani), legelő híján lehetedenné vált a tanyai gazdaságok húzó ágazatának számító állattartás.511 Ugyanakkor a tsz-be belépő tanyasiaknak a tsz földjén is kellett dolgozniuk, ami sokszor több km-re esett saját, tanyasi gazdaságuktól.

Az 1960-70-as évektől a külterületi lakosság tömegesen költözött a faluba. A beköltözésről való döntést nagyban meghatározta a tanyasi iskolák (1960 és 1975 közötti) felszámolása. Ezt követően a gyerekek az újonnan szervezett vértesi Tanyasi Kollégiumba kerültek, a szülők pedig, hogy gyermeküktől ne maradjanak távol, igyekeztek telket, házat vásárolni a települési belterületen. Sokan az infrastrukturális elmaradottság miatt kényszerültek a falvakba, a városba. Az infrastruktúra a tanyasiak számára elsősorban a villanyáramot jelentette: vonzotta őket, hogy a faluban a villanyáram jelentősen könnyebbé, kényelmesebbé tette az ott élők életkörülményeit. Másodsorban a korszerű úthálózatnak, a „kövesútnak” a hiányából adódó közlekedési nehézségek is beköltözésre késztették a tanyasi lakosságot.

Az 1970 és 2001 között készített statisztikai adatsorokból kitűnik, hogy négy évtized alatt Létavértes külterületi lakotthelyeinek lakónépessége — mind arányában, mind abszolút értékében — jelentősen lecsökkent. A népességfogyás a legnagyobb mértékben Cserekertet (85%), a Bortnyák tanyát (88%), a csahostói tanyákat (91%) és a Ligettanyákat (94%) sújtotta.

A technikai fejlesztéseknek a 20. század második felére jellemző lendületes terjedését a külterületek nem tudták követni, idővel a tanyai lakhelyek korszerűtlenné váltak. A fiatalabb és középkorú tanyai nemzedékek főként a század utolsó harmadában nagy ütemben települtek be a falvakba, városokba. A korszerűden lakókörnyezet mellett ennek elsődle510 LetTRICH 1968: 34.

5,1 „Biztos, hogyha nem lett volna tsz nem szorítottak volna meg bennünket, biztos, hogy egyhamar nem jöttünk volna be. Az idősek mindig bentebb húzódtak, a szprongatás miatt. Az az igazság hogy nem kényszerítettek bennünket, csak terrorizálás volt ugye, hogy ne engedjem ki a csirkét, mert annyira közel volt a tszfildje, hogy a kiscsirke meg a tyúk kiment, megkaparta. Kerülő volt abban az időben, és állandóan megszplongatott bennünket, hogy ne engedjük ki a csirkéket, feljelent. Mindig macerálták, piszkálták az embert. Mindenki behúzódott, beszállingózptt a falura. Az idősebbek azért, mert már megbetegedtek, a fiatalok meg a gyerekekért. Ha a tsz nem vo^ na, biztosan ott öregedtünk volna meg.” — Sz. J. szül. 1939., Létaliget; lh. Létavértes (Nagyiéta)

168