Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VI. Intenzív határhasznosítás, tanyás gazdálkodás a 18–20. században
Az 1970. évi népszámlálás statisztikai adatai szerint az általam kutatott külterületeknek csak mintegy 33%-ában volt villany. A tanyákon petróleumlámpával világítottak mindaddig, amíg az 1960-70-es években lassan elkezdték kiépíteni az elektromos hálózatot. A kint élők vízellátása ásott kutakból történt, 1970-ben mindössze a külterületek 1%-ában volt vezetékes ivóvíz, 2%-ában volt fürdőszoba, vagy mosdófülke, és csak 4%- a volt felszerelve palackgázyal. Az 1980. évi népszámlálás azt mutatja, hogy a tanyavüág infrastrukturális ellátottsága egy évtized alatt sokat haladt előre: a lakásoknak már 61%-ában volt villany, és 55%-ában gáz, de még mindig csak 1%-ában volt fürdőszoba. Vízhálózat ekkor még egyik külterületen sem volt, Cserkerten is csak az 1980-as években kezdték kiépíteni, de a lakosok erre máig sem csatlakoztak.507 Egy elkeseredett külterületi adatközlő a tanyavilág elnéptelenedését elsősorban közigazgatási érdektelenséggel magyarázta. Szerinte Létavértes igazgatási elitje akadályozta meg a külterületek fejlesztését, amelyben közre játszott, hogy az elit tagjainak nem voltak „személyes érdekeltségei” a tanyákon, lévén belterületi származásúak. Véleményét ma már nehéz igazolni. A fiatalokat az infrastrukturális elmaradottság, a mezőgazdaság erőszakos átalakítása, a jobb és kényelmesebb megélhetés, az öregebbeket pedig elsősorban egészségi állapotuk szorította a faluba.508 Utóbbi jelenség már a 20. század elején is megfigyelhető volt: Györffy István az 1930-as évek végén írt cikkében jegyzi meg, hogy „ha újabban már sok gazda ott (a tanyán) éli is le az életét, öreg korára, ha nyugalomba megy, visszatér a városba.”509 Az öregek Létavértes tanyavilágában is csak addig éltek kint a tanyán, ameddig önállóan, vagy segítséggel, el tudták látni önmagukat és a gazdaságot. Miután egészségük megromlott, fizikai erejük meggyengült, általában beköltöztek abba a faluba, ahol gyermekeik éltek. Az 1960-as évektől a tanyasi lakónépesség folyamatos fogyása figyelhető meg. Országos átlagban a tanyai népesség 1949 és 1960 között majdnem a felére csökkent, és ez a csökkenés az 1960-as években csak fokozódott. Az elvándorlás gyorsuló ütemű elöregedési folyamattal is páro507 Vö. 1970. évi népszámlálás, lO.a. kötet (Hajdú-Bihar megye és Debrecen számlálókörzeti és külterületi adatai) Budapest, 1972. 115.; 1980. évi népszámlálás, 9.a. kötet (Hajdú-Bihar megye számlálókörzeti és külterületi adatai) Budapest, 1982. 127. 508 „Sokan voltunk. Szinte utcasorok voltak. Az épületek eltűntek szinte mind. A régiek azok meghaltak, a családja elköltözött hol ide, hol oda, de általában a városba mentek abban az időben.”- S. I. szül. 1950, Vértesliget; lh. Létavértes (Vértes) 509 Györffy 1937: 71. 167
