Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században

jén nyugodott.457 A gépi művelés nem volt jellemző, azonban itt alkalmazták először általánosan a szőlőterületeknek az ekekapával való meghú^atá- sát, amit korábban a szőlőskertben — az igásállat kártételétől félve — sokáig tilalmazták (25. ábra).458

25. ábra: Hú^atás ekekapás (Létavértes, 2010)

A szövetkezetek telepítési lendülete, lelkesedése azonban a támogatások elmaradása miatt megtört az 1960-as évek közepén. Ekkora — a tsz- telepeknek köszönhetően — jelentősen kiterjedt Eszak-Bihar szőlőtermő összterülete, de a szőlőértékesítés megszervezése egyre nehezebbé vált a térségben. A hiányos technológia felszereltség és a fegyelmezeden munka- szervezet miatt, ráadásul a tsz-szőlők nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A megfelelő termésátlagok sorra elmaradtak a tsz-szőlőkben.

Az 1970-es évek közepén a nagyarányú szőlőkivágás megfékezése, újbóli telepítések kieszközlése céljával a kormány újabb támogatási rendszert vezetett be. Egyes észak-bihari települések (Hajdúbagos, Monostorpályi)

457 Gyakran a helyi, vagy távolabbi iskolák tanulócsoportjai is besegítettek a nagyobb kampánymunkákba, leginkább a szüretbe „1956-ban a debreceni Kossuth Gimnázium tanulójaként voltunk kint szüretelni Dosszúpályiban. De ezelőtt a konyán gyerekeket is kivitték szüretelni a tsz szelőjébe. ”M.I.-né, Konyár

458 KURUCZ 1964: 40. A meghúzatás napjainkban már a szőlőskertekben is általános.

144