Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
szövetkezetei ezt a lehetőséget is kihasználták, és immár jelentős, 100-200 hektáros szőlőültetvényeket hoztak létre. Az 1970-80-as években végzett észak-bihari telepítéseket az Eger-Mátravidék Borgazdaság Kombinát segítette, amiért cserébe részesedést kért a gazdaságokból (azoknak mintegy részvényese lett). Újból bővült a szakember-ellátottság: Monostorpályi 230 hektáros szőlészetében például a ’80-as évek közepén, egymás mellett két ágazatvezetőnek is jutott munka. A szőlészetek kézi munkaerőigényét a szövetkezeti tagság szakosodott munkabrigádjai elégítették ki (a kisebb tsz- szőlőtelepeket pedig kettős munkatevékenységű, a gyümölcstermesztési ágazatban is dolgozó brigádok gondozták). Ezek a brigádok művelték a szőlőskertekben hátrahagyott-leadott szőlőparcellákat is, azonban ennek eredményessége meglehetősen alacsony szintű maradt.459 Mivel a szőlőskerti szőlőparcellák közül mindig inkább a települési belterülethez közelebb esőket művelték a gazdák (falu közeli szőlőket igyekeztek szerezni, azokat a szőlőket adták le a tsz-nek, melyek távolabb estek a falutól), a távolabbi szőlőskert-részek „üresedtek ki” a leghamarabb. Az 1970-80-as években ezeket a felbomlott-elvadult területeket — az utolsó szőlősgazdák szőlőit is (kárpótlás mellett) kisajátítva — betagosította a szövetkezet.460 Általánosnak mondható a megállapítás, hogy a kisebb (5-30 holdas) tsz-szőlőkből a szövetkezeteknek tulajdonképpen jelentéktelen haszna volt. A szőlőértékesítést nagyban meghatározták a szövetkezetek „külkapcso- latai”. Nem egy észak-bihari szövetkezet (Hajdúbagos, Konyár) például Miskolcra, az ottani állami gazdaságoknak, szövetkezeteknek hordta eladni szőlőjét. Tűlzás lenne azt állítani, hogy az észak-bihari csemegeszőlőnek területileg kiterjedt felvevőpiaca lett volna, inkább valamiféle „szövetkezetközi” gazdasági kapcsolat (esetleg csere), mint a kereslet indokolta a távoli 459 ,y\ tsz-ben volt kertészeti brigád, egy időben azok művelték azokat a nagyobb darab szőlőket is, amiket a tsz-tagok leadtak, mert a háztájiba nem számolhatták bele. De a tsz-tag tudja milyen volt? Mint az urasági cseléd! Az egyik lelkiismeretesebb, a másik nem. De inkább nem voltak lelkiismeretesek. Volt olyan, aki akkor is jól dolgozott, ha nem ellenőrizték, meg volt olyan, aki akkor sem dolgozott jól, ha ellenőrizték. Ez meglátszott a szőlőn is. ” P.S. Hosszúpályi 460 „1982-ben olyan nagy fagy volt, hogy semmi nem termett, így ’82 tavaszán tőből le kellett metszeni a szőlőt. Abban az évben nem volt semmi, így a másik esztendőben (1983-ban) kiszántották az ottani, külső szőlőket. A tsz tagosítani kezdett a területen. Akkor kellett nekem is otthagynom az enyémet, vettem egy darabpusytaföldet helyette a szőlőskertben. ” T.S. Konyár; Vö. ,^4. szüleimnek 600 négyszögöl szőlője volt, de azt a tsz megsemmisítette. Elvették 1984-ben, mert azt mondták, hogy az egri borgazdaság akar itt szőlőt telepítem, de aztán nem lett belőle semmi. Utána azt mondta a tsz ^°Sí betelepíti erdővel, de abból sem lett semmi, ott hagyták parlagon. Mi meg kaptunk helyette másikat, de az üres fold volt, nekem kellett betelepítenem. ” B.S. Kokad 145
