Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
tanyásodásból következő — melléküzemági megjelenése történt meg. Olyanformán, hogy a tanyák közelébe eső hasznosíthatatlan birtokrészeket (500- 1000 négyszögölös területen) szőlővel telepítették be. Ritkábban akár két katasztrális holdon is szőlőt telepítettek,430 ami azért a kertkultúrás tanyai fejlődésnek, ha nem is a tendenciájára, de legalábbis a lehetőségére rámutat. A második világháború előtt az észak-bihari nagybirtokok is (főként a térség korábban sem szabadalmas, keleti településein) szőlőtelepeket létesítettek, meglehetősen nagy, 50-100 holdas területeken.431 Az 1940-es évekre ezeknek a telepeknek a története már több mint félévszázadra terjedt ki. Az első szőlő telepeket még az érmelléki bortermelést is felfejlesztő — Diószegen például vincellérképző iskolát alapító — Zichyek hozták létre a térségben. A szőlőtermesztés a filoxéra okozta táji konjunktúra alatt a nagybirtok gazdasági struktúrájában is meglehetősen jövedelmező üzemágat képezett. A szőlőskertkultúra virágkora mindenképpen a 20. század első felére esik, ekkor fejlődtek a legdinamikusabban az észak-bihari szőlőskertek, melyeknek tehát alapvetően három típusát különböztethetjük meg a korszakban: a szőlőskertet, a tanyai „külső szőlőt”, és a nagybirtokhoz tartozó szőlőtelepet. 5.3.2. A SZŐLŐTELEPEK FELSZÁMOLÓDÁSA (1945-1948) A második világháború utáni államhatalom a földreform (a 1945. évi VI. tv. végrehajtása) során, a nagybirtokrendszer felszámolásakor, a nagyüzemi művelésű szplőtelepeket a szántóterületektől ötször értékesebb területeknek minősítette. Ennek megfelelően a törvény által megszabott (gyakorlatilag 100 kát. holdban maximált) meghagyható szántóművelésű nagybirtok ötödrészében, azaz 20 holdig engedte megtartani a szőlőművelésű nagybir430 „Nekünk a szőlő a határban volt. A Pályi-határban, a Konjári-tagnál — Bagos felé 4 kilométerre a falutól— egy homokparton volt, ott ahol a földünk is, meg a tanyánk volt. Más gazdának is volt ezen a részen szőlője, de nem úgy mint a szőlőskertben, egy tagban, hanem mindegyik gazdának a saját földje (szántója) mellett. A mienk eredetileg két hold volt a nagyapám idejében, de mire az enyém lett, már csak 800 kvadrát volt. ” T.S. Konyár 431 Erre Hosszúpályiból (vö. BlHARI-HORVÁTH—BODNÁR 2010: 65-68), Almosdról és Újlétáról ismerünk példákat. 134
