Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
A szőlő és bor iránti kereslet mértékét jól jelzi, hogy a szőlőskertek területén kívül is nagyarányú szőlőtelepítésbe kezdtek az észak-bihari gazdák. „Elszórt telepeket” hoztak létre a települési határok homokdombos, homokosabb részein.428 Ezek a „külső szőlők”429 koránt sem jelenük valamiféle kertkultúrás tanyavilág kibomlását. Az észak-bihari szőlőkultúra fejlődése ebben a vonatkozásban nem érte el a Duna—Tisza közi szőlőkultúra szintjét. Nem monokultúrális „szőlős tanyák” jöttek létre, csak a külterületi szőlőtermesztésnek — a 19-20. századi tagosítások utáni, kezdeti 428 Erre először Kurucz Albert figyelt fel (vö. KURUCZ 1964: 6.) 429 „A szőlőskertektőlfüggetlenül is kialakultak, a határban szőlőterületek. Eleket a külső szőlőket inkább ott telepítették, aholföldje volt az embereknek, a szántó mellett. Olyan helyre telepítették a szőlőt, ahol a gazdának nagyobb területe volt egyben. Ilyenje volt a Fajzj doktornak a tépei út mellett, a Gyapáros domb közelében, azt még a háború előtt telepítették. De édesapámnak is, a Hen- dda felé vezető út mellett elég nagydarab szőlője volt. Szűk egy kálóm éterre esett a falutól, egy magasabb partos részen, a Csuszjik nevű vizesebb terület mellett volt. Ilyen kisebb szőlőterületek több helyen voltak a határban, az Esztárra vezető út mellett, meg a Pályi részen is sok szőlő volt. ” M.I. Konyár 133 24. ábra: És^ak-Bihar szőlőterületei 1780 és 1940 köpött
