Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúszoboszló, 2018)

Forrásközlés - Néprajztudomány, műemlékvédelem - Juhász Imre: Műemléki leírások. Hajdúszoboszló

Műemléki leírások I. Településlap melléklete 1. Hajdú-Bihar megye Járási j. v. A település neve: Hajdúszoboszló A település szerkezete: Hajdúszoboszló Bocskai István telepítéséből fejlő­dött ki. Beck Pál 1783. évi térképe szerint Hajdúszoboszló kétbeltelkes te­lepülés. Az egyik telek a tulajdonképpeni házhely, a másik a lábas jószágok és a szálas termények tartására szolgáló gazdasági udvar vagy kertség volt. A lakosság szaporodásával a múlt század folyamán az ún. belváros­ból az egyes családok kirajzottak és a kertekben építettek lakóházakat. Ez az építkezés rendszertelen volt. így keletkeztek a telkekben végződő utcák, a zugok. Szoboszlón egyágú zugokkal találkozunk. A mai Hajdúszoboszló a halmaz és a szabályos települési forma együttese. Szabályos települési forma főként a város keleti részén látható. Györffy István szerint tipikus alföldi kertes város. (Györffy: Magyar nép - magyar föld. 153.0.) A gyógyfürdő fejlesztő hatása miatt a város egyetlen utcája sem mutatja a régi képet. Ha a házakat tekintjük a védelem alapjának, akkor a Bárány utca páratlan oldalának középső része és a Köte László (Fertő) utca szin­tén páratlan oldalának eleje alkalmas megvédésre. A település függelékében [külterületén] nincs megvédésre érdemes régi építészeti emlék. A telekrendezésre jellemző a halmaz és szabályos települési forma együt­tese. A telkek általában 15-40 méter széles homlokzattal csatlakoznak az utcára. A lakóházak legnagyobbrészt végükkel tekintenek az utca felé, s homlokzatuk előtt keskeny virágoskert húzódik. A kisvárosias utcákban (Bocskai, Rákóczi, Vöröshadsereg [ma: Szilfákaljaj stb.) a lakóházak nem véggel, hanem igen gyakran teljes frontjukkal épültek ki az utca peremére. A hagyományos típusú lakóházak udvari végétől néhány méterre húzódik a melléképület: kamra, istálló, sertésól, tyúkól, esetleg a szín. Az építkezés természetesen a gazdasági helyzettől függ. A módosabb gazdáknál a (há­rom) négyosztatú lakóház ún. belső kamrája mellett külső kamra is talál­ható. Ugyancsak tehetősebbeknél igen gyakori, hogy a lakóházzal szem­ben, vagy azzal mintegy derékszöget bezárva az utcának háttal épült az ún. sütőház. A sütőházak két, de inkább háromosztatúak (ház, pitar, kamara, ez utóbbiban a szuszik). A sütőházak általában később épültek s ma már a legtöbbjét átalakított vagy eredeti állapotában lakóházként használják. (Ilyen például Borbély Mihály hajdani sütőháza a Hamvas utcában.) 55

Next

/
Thumbnails
Contents