Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúszoboszló, 2018)
Forrásközlés - Néprajztudomány, műemlékvédelem - Juhász Imre: Műemléki leírások. Hajdúszoboszló
Juhász Imre A lakóház előtt csaknem mindenütt kerített virágoskertet vagy szőlőlugast találunk. A ház előtti kiskert és a melléképületek előtt a gazdasági udvar húzódik. Ennek végében a veteményeskert (alsó kert) következik. Ebben zöldségfélét, hátul szántóföldi növényeket (burgonya, kukorica stb.) termelnek. Újabban a nagyjószágtartás hiánya miatt s a telek jobb kihasználása érdekében növelik a kertet a gazdasági udvar rovására. A gazdasági udvar és a kert határán általában oldallal az utcának épül a góré. A góré legtöbb helyen kerítéspótló. Legtöbbször az istállóval szemben találjuk a kutat (régen gémeskút, újabban merítőskút). Az udvart és a kertet együtt teleknek nevezik. Hagyományos helyi építőanyag a vályog és a nád. A vályogot már elég régen tégla alapon használják. Szoboszlón a múlt század végén téglaégetők voltak, az 1920-as évek derekától téglagyár működik. A vályogot az ún. „ sársafőd"-ből készítik. Éspedig úgy, hogy a kiásott sárgaföldet áztatják, keverik törekkel, többször „ átvágják" (egyik helyről a másikra kapával áthúzzák, közben vízzel öntözik, törekkel szórják). Ezután úgy mondják: „ kél a sár ”. A jól meggyúrt sárból következik a vályogvetés. Ez az ún. sablonnal történik. Szoboszlón inkább a nagyobb méretű vályogot használják. A szegényebb emberek rendszerint maguk vetik, gyakran a telkük végén. A módosabbak vettetik a vályogot ún. yecegödrökben (hajdani folyó, tófenék). A tetőt régen a ,. nádácsok” készítették. Az építkezéshez szükséges deszkát, fát vásárolták. A XIX. század első felében a módosabbak ún. tutaios fából építkeztek (a hegyekből víziúton szállították a Kösely folyón át). A szegényebeknél a lakóházak építésében a rokonok, ismerősök is segítettek, s rendszerint egy mester irányítása alatt dolgoztak. Vályogból, vagy tégla alapon vályogból általában három-négyosztatú házakat építettek. Az újabban épült házak már teljesen eltérnek a hagyományos beosztástól. Alaprajzuk nem téglalaphoz, hanem négyzethez hasonlít és általában ötosztatúak (2 szoba, konyha, előszoba, kamra), sőt akadnak hatosztatúak is. A tetőfedéshez régebben nádat, később cserepet használtak. Ma már csak cserép és pala járja. Ólak, színek fedéséhez régebben nádat, egészen ritkán csutkát, szalmát használtak. Ma már ezek fedésére is cserép szolgál. A nádtető úgy készül, hogy a kévéket alulról felfelé rakják (verik), fent korcolják és ún. „ koporsódeszkávaV' lezárják. Ha a ház „pinklis vésű”. a tűzfalnál a kévék töve kerül kifelé. 56
