Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Muzeológia - Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László: Hagyományosk Hajdúszoboszlón - A Bocskai Múzeum új állandó néprajzi kiállítása
Bihari-Horváth László - Sándor Eszter - Simándi László lyen a kiállítási egységben bemutatásra kerülő számos és sokféle kalapács került elhelyezésre. Bár a gyűjteményben a kovácsmühelyekből bekerült több ilyen állvány is található, azoknak vagy az állaga, vagy a kialakítása (az egyik pl. egy sarokba szerkesztett állvány, mely hiába volt megfelelő állagú, nem volt beilleszthető a kiállítási egység egyik sarkába sem) nem tette lehetővé, hogy kiállításra kerüljenek. A készülő állvány természetesen a gyűjteményben lévő eredeti darabok és archív fotókon megfigyelt analógiák alapján került megtervezésre, figyelembe véve a megfelelő térkihasználást. A másik hiányzó, ám nélkülözhetetlen berendezési tárgy a satupad volt, mely szintén nem került be a gyűjteménybe egyik műhelyből sem, ám a hitelességre való törekvés mindenképpen megkívánta, hogy része legyen a készülő enteriőrnek. Az egyszerű, de masszív asztal funkciója a műhelyben szintén nélkülözhetetlen vas satu rögzítése mellett a munkaasztal megjelenítése is, illetve kiállítási szempontból lehetőséget ad a kisebb méretű kéziszerszámok elhelyezésére, bemutatására. A helyszűkéből eredő kompromisszumos megoldások talán legjobb példája a satupad, ugyanis ez volt az a berendezési tárgy, aminek méretét az ideálishoz képest, a körülményekhez igazodva a leginkább csökkenteni kellett. Bár szerszámokról van szó, de méretük miatt a berendezési tárgyak közé soroljuk az oszlopos fúrót és a kovácsüllőt. Mindkettő eredeti, gyűjteményi darab, a talapzatul szolgáló tőkékkel együtt. A fúró egy öntöttvas, mechanikus szerkezetű, forgatható aljzatú, impozáns küllemű gépezet, mely a bejárattal majdnem szemben helyezkedik el, az archív fotók tanúsága szerint a régi kovácsműhelyekben is az ajtóhoz közel helyezték el a fúrógépet. Az eszköz interakcióra is lehetőséget ad, hiszen a látogató megtekerheti a hajtókarját, és megvizsgálhatja működését. Emiatt még nagyobb súllyal esett a latba a biztonság kérdése, hiszen egy nagy kiterjedésű, súlyos tárgyról van szó, így elsődleges szempont volt a biztonságos elhelyezése. A talajhoz három, a mögötte lévő falhoz pedig egy helyen került rögzítésre. A másik berendezési tárgy, amit meg kell említenünk, a kovácsműhelynek térbeli és szimbolikus értelemben is a központi eleme, a kovácsüllő. A legtöbb embernek a kovácsüllő jut eszébe, ha a kovácsmesterségre gondol, nem véletlenül, hiszen a kovácsolás munkafolyamatainak legfontosabb része, vagyis a felhevült vas formálása az üllőn történik. Emiatt a műhely terében való központi elhelyezkedése is egyértelmű, hiszen kiemelt szerepe miatt elhelyezése is mindig kiemelt volt a műhelyek terén belül. A fúró mellett, tehát a kiállítási egység perifériáján elhelyezésre került még egy ún. „szarvasüllő” is, mely egy 44
