Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Szendiné Orvos Erzsébet: "A zászlós bárány nyomában" Hajdúszoboszlón a 17. században
Szendiné Orvos Erzsébet egyházukat. A két Szoboszlónak, tehát a hajdúk lakta Nagy, és a Kis- Szoboszlónak nevezett régi jobbágyfalunak16 egy prédikátora volt, tehát egységes egyházszervezet keretein belül végezte feladatát. A Bocskai felkelés ideológiáját Kálvin tanai szolgáltatták. Bocskai nem törekedett református egyeduralomra, a vallási tolerancia híve volt, és gyakorolta is a vallási türelmet. Szigorúan megtiltotta például hajdúinak, hogy bármilyen templomot (legyen az katolikus is) feltörjenek és kiraboljanak. A hajdúk vallásossága azonban megkérdőjelezhető volt. A történeti irodalom igen ellentmondóan ír erről. A letelepült hajdúk katonák voltak, és nem az irgalmasságukról voltak híresek. „Istent a Tiszán túl hagytuk” - mondták, ha Istenre kérték őket. Bocskai kapitányai „az igaz hit oltalmazására felkelt vitézeknek” hirdették magukat kiáltványaikban, míg a református prédikátorok „a pápista német nemzetségen” bosszút álló Isten eszközeinek tekintették, s igyekeztek szilaj erkölcseiket kordában tartani. Hozzáteszem, nem sok sikerrel. Még az első fennmaradt szoboszlói városi jegyzőkönyv is gyakran ostorozza a szabados erkölcsű hajdúkat. A megtelepedő hajdúk tehát nem hagytak fel azonnal a korábbi katonáskodó, portyázó életmódjukkal. A letelepedés első éveiben sokszor előfordult, hogy néhány hajdú a szomszéd határokra tört, hogy állatállományát újabb gulyákkal vagy ménesekkel szaporítsa.17 Hiába intette az 1613. évi utasítás a fosztogatást és egyéb kalandozást,18 a hajdúk fékezhetetlenek voltak, nem kímélték a városok és polgáraik javait. Sokszor Gyaloghajdú 16 A Bocskai telepítés előtt is két részre tagolódott, de nem volt külön neve, mindkettőt Szoboszlónak hívták. A régebbit külső legelőként (Szent György-rész) használták. 17 MNL HBML V. A. 402/a. 1. k. 17., 23. 18 „A városban lakó hajdúk számára tilos a csatázás (a török uralom alatti területen a zsákmányszerzés céljából való kalandozás), a kapitány büntesse meg a tilalomtörőket. A kapitány a latrokat, fosztogatókat üldözni, megfogni, a kapitány parancsát megtagadónak, a reá támadónak a régi vitézi rendnek törvénye szerint mindjárást feje essék el érette. ” MNL HBML V. A. 401/c. 33. k. 3-4. 198
