Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Kónya Péter: A valássi kérdés a Thököly felkelésben
KÓNYA PÉTER ben radikalizálódott és militarizálódott, és egyre élesebb konfliktusban állt az uralkodóval. Ezt a folyamatot még gyorsította a Wesselényiösszeesküvés vezetőinek kivégzése, a Rottal-bizottság vagyonelkobzásai, az új adótörvény és a katonaság erőszakosodásai. Ennek következménye volt az 1672. évi kuruc felkelés, ill. betörés Felső-Magyarországra, és a hatalmas támogatás, amelyet a kurucok az egész magyar társadalomtól élveztek. Mivel a kurucok mindenütt viszszaadták a néhány éve elkobzott templomokat, iskolákat, kiűzték a katolikus szerzeteseket, és általában a század közepi állapotnak megfelelően helyreállították a vallási viszonyokat, 1673-tól egy új, hatalmas és erőszakos rekatolizációs hullám következett. 1673 elejéről a rekatolizáció megtorlásokkal és az abszolutista politika elemeivel együtt folytatódott. A hatóságok a katonaság segítségével a települések százaiban újból elfoglalták a protestáns templomokat, iskolákat, parókiákat. Az evangélikus és református lelkészek kénytelenek voltak elhagyni lakhelyeiket s nemsokára hazájukat is. A hadsereget ebben a tevékenységében a magyar katolikus főpapság egyértelműen támogatta.6 1673-ban így az evangélikus és református egyházi vagyont elfoglalták a jezsuiták, ill. más szerzetesek, a hatóságok és a katonák üldözték a protestáns prédikátorokat és a népet katolikus hitre kényszerítették. 1674-ig az esztergomi érseknek, Szelepcsényi Györgynek 60 ezer jobbágyát, Bársony György nyitrai püspöknek 7600 jobbágyot és a jezsuitáknak majdnem 20 ezer jobbágyot sikerült megtéríteni. Mindkét protestáns egyház több száz templomot és iskolát veszített, a lelkészek nagy számban elhagyták az országot és külföldön kerestek menedéket.7 A szabad királyi és a királyi bányavárosokban a templomok és gimnáziumok elfoglalása és a papok kiűzése után a rekatolizációs intézkedések a polgárság ellen fordultak. Az evangélikus polgárokat eltiltották a bírói s más hivataloktól, a szenátusból és hamarosan az összes önkormányzati tisztségtől. A városok kénytelenek voltak biztosítani a katolikus egyház uralmát és a katolikus polgárok túlsúlyát a városvezetésben.8 Az erőszakos rekatolizáció a tragikus pozsonyi vértörvényszékek működésével 1674-ben érte el tetőpontját, amelyek majdnem száz lelkész 6 KÓNYA2012:25^t0. 7 KÓNYA 2002: 39—42. 8 Ez sok esetben nagy problémát okozott, és főleg a kisebb városok nem voltak képesek a tisztségekre megtalálni az alkalmas katolikus lakosokat. 180
