Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Történettudomány - Nagy Iván: Semmelweis és Pasteur nyomdokain - Hajdúszoboszlóiak a magyar orvostudományban
Nagy István aratta.'0 Tanítványa, a már idézett Tangl Ferenc ehhez hasonlóan úgy vélte, hogy gyakorlati értéke és haszna ilyen irányú munkájának a legnagyobb.'1 A fertőző betegségek területén ráadásul nemcsak a kutatói, hanem a szervezői képességét is kimagasló eredménnyel mutatta meg. A fertőző betegségek okai akkoriban még ismeretlenek voltak. Az 1870-1880-as években tudományos viták folytak a kórokozók mibenlétéről. A veszettség esetében valószínűnek tűnt, hogy baktérium okozhatja, de nem dőlt el, hogy ez élő vagy élettelen anyag lehet-e.32 Pasteurnek az erjedéssel kapcsolatos vizsgálatai bizonyították a mikroorganizmusok létét. О már ekkor feltételezte, hogy emberi járványok kialakulásában is részük lehet a mikrobáknak, de ezt csak Robert Koch (1843-1910) 1876- os lépfenével kapcsolatos kutatásai bizonyították be.33 Hőgyes fertőző betegségekkel először 1873-ban megjelent cikksorozatában foglalkozott.34 Ebben arra a kérdésre kereste a választ, hogy átterjed-e a kolera ürülék által az állatokra. Bár kísérletei igen alaposak voltak, nem találta meg a választ. Tévesen azt gondolta, hogy ez a betegség légúti fertőzéssel terjed, mivel ekkor még nem fedezték fel a kórokozóját. Később, 1882-ben a földművelésügyi miniszter által létrehozott bizottság elnökeként Boné Péter kolozsvári állatorvos lépfene elleni gyógyeljárását vizsgálta. A bizottság megállapította ennek hatástalanságát, így inkább Pasteur védőoltását javasolták.33 Ezt követően a fertőző betegségek közül a veszettség kérdései foglalkoztatták. A veszettség ebben az időben még félelmetes, gyógyíthatatlan fertőző betegség volt. A francia Louis Pasteur (1822-1895) 1880-ban kezdte meg a kísérleteit, amelyeknek eredményeiről évente beszámolt tudományos folyóiratokban. Ekkorra már kidolgozta a lépfene és a baromfikolera elleni védőoltásokat, tehát jelentős tapasztalattal rendelkezett.36 Vizsgálatai alapján megállapította, hogy a fertőző anyag a veszett állat nyálában és nyúltvelejében található. A vírust először átoltásokkal (passzálás) gyengítette. Az ilyen vírussal beoltott kutyák veszett állat harapása után nem kapták el a betegséget, tehát előzetes védelmet alakított ki bennük. Ez a módszer azonban hosszadalmas volt és nehézkes. 50 51 52 53 54 55 56 50 Alföldi-Sós 1962: 121. 51 Tangl 1909: 8. 52 Alföldi-Sós 1962:121. 53 Alföldi-Sós 1962:122. 54 HŐGYES 1873b: 600-604., 622-625., 640-641., 665-669., 681-685., 697-700. 55 Alföldi - Sós 1962:123. 56 HŐGYES 1889: 9-10. 134