Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - Nagy István: Történelmi és irodalmi emlékhelyek Réven
Történelmi és irodalmi emlékhelyek Réven Nagy István Történelmi és irodalmi emlékhelyek Réven Rév település a Sebes-Körös völgyében, a Királyerdő mészkőtömbjének lábánál fekszik, Nagyváradtól 51 km-re keletre. A település neve utal elhelyezkedésére, azaz a falu vízi átkelőhely mellett épült.1 Erre a funkcióra utal román neve (Vadu Cri§ului) is. Első okleveles említése 1257-ből, illetve 1284-ből származik. A település ekkoriban a Geregye nemzetség birtoka volt, akiknek az itteni rév jövedelmének felén osztozniuk kellett a Csanád nemzetség tagjaival.2 A pápai tizedjegy- zékből ismerjük a település két papjának nevét az 1332-1337. évekből (László és Kozma). A középkorban Rév a sólyomkői uradalom tartozéka volt. A település közlekedési szempontból kedvező helyen feküdt, hiszen ekkoriban a révi szoros volt az egyetlen könnyen járható út, amely Erdélyt az Alfölddel összekötötte. A Sebes-Körös viziútként működött, melyen sót és fát szállítottak. Ennek a viziútnak az ellenőrzésére épült valószínűleg a 13. században a Tündérvár, egy őrtorony a meredek sziklafalon a folyó partján. Révet a 16. század elején is vámszedőhelyként említik. I. Zsigmond király (1387-1437) 1405-ben a szabad királyi városok sorába emelte ugyan, de a következő évben már eladományozta, és újból a sólyomkői uradalom része lett.3 Valószínű, hogy a településről kirajzott lakosok hozhatták létre a Körös bal partján Révelőt, melyről az első adat 1360-ból származik, és a Telegdiek, majd a Venterek birtokában volt a középkorban.4 A réviek a nem túl termékeny földek művelésével foglalkoztak, valamint egy 1639-ből származó adat szerint fazekasok és csizmadiák voltak.5 A 18. században a lakosok vegyesen magyarok és románok, a románok száma a következő évszázad elején már meghaladta a magyarokét.6 Etnikai konfliktusok nem voltak jellemzőek korábbi évszázadokban sem, és ma is békésen élnek egymás mellett a nemzetisé1 2 3 4 5 6 RÁCZ 2007: 233. Bunyitay 1883: III. 424-425., Györffy 1963:1. 657. Jakó 1940:330. Jakó 1940: 330. Juhász-Juhászné 2002: 9., Borcea 2005: 30. Juhász - Juhászné 2002: 10., Borcea 2005: 34. 223
