Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Irodalomtörténet - Vida Lajos: Szép Ernő hajdúszoboszlói kultusza
Vida Lajos selyem bárányok legelésznek, arany csengőcskék csilingelnek a nyakukon szórakozottan, a bárányokat angyalok legeltetik, akik mosolyogva és merengve sétálnak a bárányok után és arany hegedűn játszanak arany muzsikát és a hegedű úgy sétál a csengő után, mint az angyalok a bárányok után”19 Szép Ernő lírai alkat, ha prózát ír, akkor is. Különösen, ha a gyerekkoráról, gyerekkora Szoboszlójáról ír. A Karacsné hét tehene című novellájában is lírai hangon szólal meg, átérezve az öreg, béna gazdálkodó asszony sorsát. A novella megjelenését korábban az irodalomtörténet 1922-re datálta, holott az még a bécsi évek előtt, 1918-ban, Hatvány Lajos rövid életű lapjában, az Esztendő januári számában megjelent. Ezt a novellát találjuk meg újra Karacsné nagyasszony címen, az 1921-ben, Bécsben megjelent Magyar könyv című kis elbeszélése kötetében. Néhány év múlva a bécsi bájos novellák, tárcanovellák között igazi gyöngyszemeket találunk a hajdúszoboszlói gyerekkoráráról. Bécsben 1922-ben a Modern Könyvtár kiadásában megjelent elbeszéléskötete, a Kétfelöl Angyal. Bécsben hét könyve jelent meg. Allsten is János két kiadást is megélt. Ezeket a könyveket Magyarországon nem forgalmazták. A Magyar könyv mindeddig még nem jelent meg Magyarországon. 348
