Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)

Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - Virányi Zsolt: Hajdúszoboszló épített öröksége, műemlékei

Hajdúszoboszló építészeti öröksége. ..

Az újratelepülésre és azt kővető építkezésre a későbbi gazdasági, társadalmi helyzet nagymértékben rányomta a bélyegét. Egy 1783-ból való térkép alapján megállapítható, hogy Hajdúszoboszló ún. kétbeltelkes települési formájú. A Bek Pál-féle térkép és Györffy István kutatása szerint Hajdúszoboszló belső magja rendkívül zsúfolt volt (3. kép). A Kösellyel párhuzamosan három utca alakult ki. Közvetlenül a Kösely mellett húzódott a Nagy utca, majd a Középsor és a Félsor, amelyek nyilvánvalóan utcát jelentettek. A Félsor vagy Félszer feltehetően a település szélső utcáját jelölte. Az említett térkép szerint a város északkeleti oldalán a házak utca nélkül álltak, kerítéssel nem voltak körülvéve, így a közlekedés telekről telekre történt. Mivel az állattenyésztés a zsúfolt beltelkeken nem volt lehetséges, és a lakosság száma egyre nőtt, a XVIII. század kezdetétől fokozatosan megindult a külsőségek, a kertség beépülése. Kezdetben a kertségbe való kitelepülést a hatóság szigorúan tilalmazta. Elsősorban azért, mert a külsőségekben lakók a város közterhei- ben nem vettek részt. A beltelkeken lakókat tizedenként írták össze. Szoboszló 1702-ben 15 tizedből állt. Egy-egy tized egy-egy katonai, 7

7 Módy 1975.

303