Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Művészettörténet, iparművészet-történet, építészettörténet - Virányi Zsolt: Hajdúszoboszló épített öröksége, műemlékei
Virányi Zsolt majd közigazgatási egységet jelölt. Később a tizedekbe bekapcsolták a kertségeket is. Sok régi utcatáblán ma is látható, melyik tizedben volt a terület. Hajdúszoboszlón a beltelkek egyenlő nagyságúak voltak és a beltelekhez hozzátartozott egy külsőség, egy kert is. A XVIII. század folyamán megindult a kiköltözés a kertségekbe, s a XIX. században már a lakóházak nagy számát találjuk ezeken a területeken. Mivel a kertek alakja nem volt szabályos, a beltelkekhez viszonyítva olykor négy-ötször nagyobbak voltak. A kertségekben a lakóházak elhelyezése bizonyos szertelenséget mutatott. Györffy István szerint Hajdúszoboszló kertjeiből feltehetőleg a Gátoldal vált először városrésszé. Az ún. Sopron-oldal úgyszintén kertségből alakult, hasonlóképpen a Szent György-oldal és a Pece-oldal is. A kertségek eredeti rendeltetése alapján ott tartották a jószágot, a takarmányt, a tüzelőanyagot, a nádat és a szalmát. Ott épültek az istállók is. A belvárosban erre nem volt lehetőség, így lényegében a gazdasági tevékenység az ún. ólaskertekben folyt. Amikor a kertekben a gazdasági épületek mellé már lakóházak is kerülhettek, a város területe nagymértékben szétterült és kialakult az 1800-as évek elejére egy nagy beltelkű, falukülsejű alföldi település. Az ezt követő városiasodás a megye hasonló méretű hajdúvárosainak mintáját követi. Hajdúszoboszló egyediségét a nemzetközi hírű gyógyfürdő, valamint a fürdőterületet övező kereskedelmi és szálláshely-szolgáltatók által benépesített településrész kialakulása adja. Építkezés Az építkezés alakulását a település képének megváltozása, a kertségekben kialakult gazdasági tevékenység és sok vonatkozásban a társadalmi helyzet befolyásolta. Az építőkultúra változását a településről szóló adatok alapján nagyjából 200 évre tudunk visszakövetkeztetni. Nagyjából ennyi idős a város legrégibb lakóépülete, a Csanády-ház is. Alapos, a lakosság segítségére is számot tartó kutatással még feltehetően találhatók olyan épületek, melyek mestergerendáján az építés évszáma látható. Az 1970-es években még több XIX. század közepén épült lakóépület állt. Sajnos ezek az épületek mára nagyrészt elbontásra kerültek. A múlt század végén Varga Geiza Hajdú megye néprajzi leírásában foglalkozik lakviszonyokkal, melyből igen értékes adatokat kaphatunk a hajdúsági építkezéssel, a házak, a lakóhelyiségek számával kapcsolatban. Az 1882-ben megjelent kötet szerint Hajdúszoboszlón 3040 304
