Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Kovács Tünde: Sáránd népessége a kiegyezéstől az állami anyakönyvezés bevezetéséig (1867–1895)
Kovács Tünde tői fokozatos növekedés figyelhető meg és 10 évvel később már a 84 főt is eléri az újszülöttek száma. (1. számú melléklet) A nemek tekintetében két egymást követő évben (1880, 1881) tolódott el az arány a fiúk javára, mégpedig közel a duplájára. A többi évben - kisebb eltérésekkel - azonos az arány. (2. számú melléklet) Törvénytelen gyerek minden évben legalább egy született, de nem ritka az olyan év sem, amikor 7-8 is ilyen módon jött a világra (1868., 1878. és 1894. évek). Ezek a számok azonban az összeshez viszonyítva elenyészőnek tűnnek. (3. számú melléklet) Valószínűsíthetően a vallással sűrűn átszőtt szigorú nevelés is szerepet játszott abban, hogy az emberek arra törekedtek - természetesen a társadalmi normáknak megfelelve - hogy a gyerekek törvényes családi körülmények közzé szülessenek. A falu már a 13. sz. végén rendelkezett anyatemplommal, a népesség a 16. század közepétől tért át a protestáns hitre.24 A református felekezethez való többségi hovatartozást bizonyítják az egyházi születési anyakönyvben történt bejegyzések. Néhány évben találkozunk csak egy-két egyéb vallású személlyel. (4. számú melléklet) Érdekességképpen említeném még, hogy vizsgálódásom tárgyát képezte az ikerpárok, az elsőszülöttek száma, valamint a szülők foglalkozásának megoszlása. Volt olyan év, amikor 4 ikerpár született (5. számú melléklet), s volt amikor 16-18 családba érkezett elsőként a baba. (6. számú melléklet) Értelemszerűen a földmívesek közül került ki a legtöbb szülő, majd őket követték a mesteremberek (pl. csizmadia, asztalos, molnár, szűcs, ács, stb.), a cselédek, egy-egy katona, tanító és lelkész. (7. számú melléklet) Havi szinten vizsgálva a születések számát igen változatos képet kapunk: volt olyan hónap, amikor egyáltalán nem volt, de akár olyan is, hogy 11 születés is történt. (8. számú melléklet) A népi hagyomány szerint a keresztelőt a születés utáni első vagy második vasárnapon tartották, viszont ha úgy látták, hogy az újszülött már nem érné meg azt a napot, akkor ez a dolog sietőssé vált. A bábaasszony először meghívta a keresztanyát, majd a rokonokat és az ismerősöket, akik a keresztelés napján ünneplőbe öltözve a koma házánál gyülekeztek; onnan átsétáltak a templomba. A szertartást ebéd követte, melyen az asztalt a kialakult hagyomány szerint ülték körbe (ún. felső sarkánál a keresztapa, a keresztanya és mellettük a vendégek). A keresztelő 24 Mezősi 1942: 236. 236
