Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István képviselőinek, hogy saját hatalmi struktúrájukat, privilégiumaikat leginkább egy olyan birodalom érdekszférájában élve tudják megőrizni, amelynek központja távol van, vezetése megelégszik a hűség kinyilatkoztatásával, de egyébként a belső rendhez nem nyúl, engedi a szabad királyválasztást, és nem törekszik az ország teljes bekebelezésére.” Majd hozzáteszik, a nemesség által átmenteni kívánt rendi alkotmány elavult volt, hiszen a korban az európai államfejlődés iránya a centralizált abszolút monarchiák irányába mutatott - bár szándékuk tisztességes volt.86 Pálffy Géza ugyancsak negatív képet rajzol Thökölyről. Megítélése szerint „a komoly hatalomvággyal rendelkező” Thököly célja saját állam létrehozása volt. Az 1681. évi soproni országgyűlés ideje alatt sorsdöntő lépést tett: felajánlotta a Portának, hogy ha ők magyar uralkodóvá nevezik ki, két éven belül behódoltatja nekik a Magyar Királyságot. „1681 végén tehát egy magyar nagyúr szorult helyzetében önként kész volt arra, ami elől Bethlen Gábor mindvégig állhatatosan meghátrált.”87 Ezzel „újabb tragikus pusztítássorozatnak” tette ki az országot, „és történelmünk egyik szerencsétlen sorsú kalandora lett” a török vazallusaként. Hangsúlyozza, hogy a kuruc vezér esetében szó sem lehetett önálló magyar államról, de még csak a bujdosók társadalmi problémáit sem tudta megoldani. Felkelése, mely csúfos kudarccal végződött, csupán annyit ért el, hogy meghosszabbította a török uralmát, és növelte az elszegényedettek számát a társadalomban. Pálffy nem tagadja ugyanakkor, hogy a felkelést a magyar rendek sikeresen kihasználták annak érdekében, hogy a bécsi udvarral szemben erősítsék pozíciójukat.88 A kuruc fegyverek mellett a külpolitikai helyzet (francia támadás, várható török támadás) is erősítette az udvar kiegyezési hajlandóságát, melyre a soproni országgyűlésen került sor. A rendek meg tudták őrizni az ország irányításában betöltött szerepüket, aminek köszönhetően „a Magyar Királyság a Habsburg Monarchián belül megőrizhette különleges önállóságát és régi hagyományait.”89 Ebből a szélesebb közönség számára írt összefoglalójából is kitűnik, hogy Pálffy Géza vitathatónak találja a XVII. század magyar történelmének leírására eddig használt értelmezéseket, a függetlenségi 86 Ágoston-Oborni 2000: 217-221. 87 PÁLFFY 2009: 45. 88 pálffy 2009: 46. 89 PÁLFFY 2009: 47. 222
