Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István vállalkozásával, amint az kiáltványában olvasható, ugyanezt nem lehet a kuruc fővezértől sem megtagadni - érvel R. Várkonyi. Ekkoriban már nyilvánvalóvá vált, hogy a török hamarosan támadást indít Bécs ellen. R. Várkonyi közvetett bizonyítékok alapján nem zárja ki, hogy Thököly ekkori megnyilatkozásai a fegyverszüneti tárgyalásokkal kapcsolatban, miszerint a célja a béke és a az ország nyugalmának helyreállítása, fedhetik a valóságot. „Tudta azonban, hogy ennek megvalósításáért csak intézményes hatalom birtokában cselekedhet.”80 Ekkorra már kiépítette társadalmi és hatalmi bázisát, hatalmának anyagi bázisát is megteremtette, államszervezete, udvartartása volt. Egyedül uralmának „alkotmányos formája” hiányzott. A kutató leszögezi: „A Felső-Magyarországi Fejedelemséget nem a szultán teremtette meg. Thököly és köre területi hatalma fegyveres harc és szervezőmunka révén alakult ki, határait tekintve Lipót császár fegyverszüneti megállapodásaival jóváhagyva. Kétségtelen viszont, hogy hatalmi formáját szerződéssel és jelvényekkel a szultán ismerte el.81 Megítélése szerint az ország számára nemcsak helytelen, hanem kifejezetten káros volt az újabb megosztottság. Ezért azonban nem Thökölyt okolja, mivel Felső-Magyarország elkülönüléséért a körülmények voltak felelősek. Ezt a területet akkoriban egyik hatalom sem volt képes integrálni. Thököly a Habsburg-kormányzattól várta hatalmának elismerését, az viszont elkésett ezzel. A fejedelem kész volt a kompromisszumra, amit az 1682. október 18-i fegyverszünet is bizonyít. Közben erősen aktivizálódott a francia diplomácia, mely az oszmánokat és a felkelők egyaránt egymás támogatására biztatta. „Kormányzókörével együtt Thököly tehát az ahdname kézhezvétele után is méltán vélhette, hogy nem kizárólagosan az Oszmán Birodalomnak kötelezte el magát, hanem egy francia-török kapcsolatrendszerbe került be.”82 Thököly gondolt arra a lehetőségre is, mi lesz, ha Kara Musztafa seregei vereséget szenvednek Bécs alatt. Ezért nem vett részt az ostromban, ezért nem teljesítette a nagyvezír parancsait, és ezért állt folyamatosan kapcsolatban Sobieski János lengyel királlyal. Neki köszönhető, hogy a törökök 1683. évi átvonulása idején a Dunántúl nem pusztult el teljesen. „Nyilvánvaló, hogy Thököly és köre a török orientációt eszköznek tekintette az ország 80 R. VÁRKONYI 2005. 381. 81 R. VÁRKONYI 2005: 382. 82 R. VÁRKONYI 2005: 383. 220
