Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
,AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK... kor a nagy változások kora, átmeneti idő.”77 Az 1670-es évek végén a Habsburg-kormányzat által bevezetett önkényuralmi rendszer, a Gubernium működéstelensége, a bujdosók katonai betörései Magyarországra, a polgárháborús viszonyok következtében súlyos társadalmi és politikai válság alakult ki. Változást Thököly fellépése hozott, aki minden szempontból tehetséges volt. „Kiderült, hogy a merész lovasvezér Thököly jó gazdasági szervező, tárgyalóképes diplomata és nagyra törő politikus.”78 Kemény kézzel szervezett ütőképes sereget a bujdosókból. A török, osztrák és francia politikusok mellett felfigyelt rá az európai közvélemény is. A külpolitikai helyzet változására reagálva Thököly jó politikusként fegyverszünetet kötött Béccsel. Gyors katonai sikereinek köszönhetően Felső-Magyarországon jelölték ki csapatai téli szálláshelyét. A bujdosók sikereinek hatására Szoboszlón fővezérükké választották. Felkelésének legnagyobb sikere az volt, hogy I. Lipót országgyűlést hívott össze 1681-re, bár ehhez a fordulathoz nagyban hozzájárult XI. Ince pápa politikája is, aki nemzetközi koalíciót kívánt létrehozni egy török elleni háború érdekében. Ezért arra intette I. Lipótot, rendezze Magyarország helyzetét, ami a soproni diétán történt meg 1681-ben. Máig kérdés, folytatja elemzését R. Várkonyi, miért nem fogadta el a meghívást és nem jelent meg az országgyűlésen Thököly? Benczédinek a kérdésre adott felelete (a „szuverenitás kérdését” jelölte meg a távolmaradás okaként) mellett, R. Várkonyi felhívja a figyelmet egy eddig kellőképen a történetírásban nem értékelt körülményre. Az 1681. évi soproni országgyűlésen több osztrák főurat honosítottak, akik ráadásul a központi kormányzat döntéshozó csoportjának tagjai voltak. Ezért tarthatatlannak tartja azt az álláspontot, miszerint az országgyűlés a magyar rendek restaurációját jelentette volna. R. Várkonyi megvizsgálja azt a szakirodalomban található állítást is, miszerint Thököly az 1681-es országgyűlési végzéseket a török szövetség miatt utasította el, melyre az 1681. évi hadjárata a bizonyíték. Papp Sándor kutatásaira79 hivatkozva azonban úgy látja, Thököly 1681- ben nem volt szövetségese a Török Birodalomnak, csupán a török protektorátus alatt élő Erdélyi Fejedelemség katonai akciójában vett részt. Lehet, hogy egyéni előnyszerzés motiválta, de ha Apafitól nem tagadjuk meg, hogy a protestánsok pozícióit akarta erősíteni 77R. VÁRKONYI 2005: 368. 78 R. VÁRKONYI 2005: 371. 79 Papp 2003. 219
