Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
„AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK...” zéreitől eltérően parancsolni tudott seregének, és annak kockáztatása nélkül találta meg ellenfele gyenge pontját.22 Angyal az 1683. évvel kapcsolatban mond ítéletet Thököly politikusi képességeiről: „Eddig oly jól sikerült fogásai nem állották ki a nagy európai válság próbáját. A politikában ép úgy, mint a harcztéren csak a «kis háborúnak» volt mestere. Biztosan mozgott a hazai viszonyok határai közt, nagy ügyességgel győzte le Wesselényit s Telekit és a szerencsés körülményektől segítve, visszaszorította Ausztriát. De számolnia kellett azzal a kérdéssel is, hogy az idegen hatalmak érdekeinek találkozása és összeütközése mennyiben biztosíthatják vállalkozása sikerét s e kérdésre a választ többnyire vágyai határozták meg.”23 Hiú és hiszékeny természetnek írja le a kuruc fejedelmet, aki maga is elhitte azt, amit másokkal akart elhitetni.24 25 Vágyai és reményei téves helyzetfelismerést generáltak, egyaránt rosszul értelmezte XIV. Lajos és I. Lipót politikáját. A török hatalmát olyan hatalmasnak vélte, melynek nem lehet ellenállni. Azt hitte, Bocskai, Bethlen és Rákóczi György politikáját folytatja, de nem vette figyelembe a körülmények megváltozását és azt, hogy elődei támaszkodhattak Erdélyre, mint bázisra, ő azonban nem. Angyal szerint Thökölynek óvatosabbnak kellett volna lennie látva, hogy XI. Ince pápa a törökellenes nemzetközi összefogást szervezi, valamint hogy a német birodalmi rendek is támogatják Lipótot.23 Személyes sorsában a török melletti kitartása oda vezetett, hogy 1685 után „a török hadsereg egyik kiválóbb tisztjévé lett, ki régi jelentőségét csak futólag nyerte vissza.”26 Acsády Ignác pozitívabb képet fest Thökölyről. Sokoldalú tehetségnek tartja, aki nem tűrte, hogy mások irányítsák: „De érvényesíteni tudta magát, mert a természet is uralkodásra teremtette. Tudott vezetni, irányt adni, parancsolni, kormányozni. E mellett bátor katona volt, sőt a pénzzel is tudott bánni; kitünően gazdálkodott s a legsúlyosabb gondok közt sem hanyagolta el jószágai kezelését. Czéljai érdekében nem riadt vissza fáradságtól, munkától s erejét nem oly módon vesztegette el, mint atyja tette volt. Ivogatott ő is olykor-olykor. De nem az ivást tekintette életczélnak. A nemes erények egész sora egyesült benne s eleinte munkája nem is maradt áldatlan. Gyorsan megnyerte a 22 Angyal 1888:224-225. 23 Angyal 1889:59. 24 Angyal 1889: 60. 25 Angyal 1889: 65. 26 Angyal 1889: 161. 203
