Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István tömegek ragaszkodását, szerzett fejedelemséget s a mi még nagyobb volt, megszerző Magyarország legkiválóbb, legelőkelőbb hölgyének olthatatlan szerelmét, melyet megtartott akkor is, midőn minden egyebet elvesztett.”27 Acsády szerint negatív értékelése csakis irigyeinek és politikai ellenlábasainak köszönhető, Politikai programjából a haza idegenektől való felszabadítását emeli ki. Magyarország egy részének vagy egészének az erdélyihez hasonló jogállást akart szerezni a Porta védnöksége alatt. Acsády is Bocskai, Bethlen, Rákóczi György politikájának folytatóját látja benne, aki azonban nem vette észre a török hatalom meggyengülését: „Ha Thököly Imre egy nemzedékkel előbb, ha csak 1663-ban szerepelt volna, törekvéseit teljes siker kiséri. 1680 után azonban e politika már örvénybe vezetett s a ki nem vette észre az idők változását, a ki akkor is Törökországhoz fűzte a maga sorsát, az bele sodortatott Törökország romlásába, az ép úgy elbukott, mint a szultánok addigi világhatalmi állása.”28 Szalay József szerint Thököly teljesen a török szövetségre alapozta politikáját, amiben Bocskai és más erdélyi fejedelmek politikájának folytatását látja.29 A török kiűzésével bukása törvényszerű volt, ezért nem tudott visszatérni a hatalomba a Habsburg-haderő pusztításai ellenére sem a visszafoglaló háború idején. Nem találja azonban hiábavalónak működését. Az alkotmány 1681. évi visszaállítását, a protestánsok vallásszabadságának részleges helyreállítását a kuruc fegyvereknek tulajdonítja. Ugyanígy nagy szolgálatot tett Erdélynek is, mivel Lipót az Erdély jogállásáról szóló diplomát a Thököly visszatérésétől való félelmében adta ki. Szekfű Gyula a két világháború között megjelent történeti szintézisben két tényezőt említ, ami a bujdosókat „komolyan számbavehető katonasággá” emelte. Ezek a francia szövetség és Thököly fellépése.30 Született vezérnek írja le, aki a kurucok példaképévé vált harciasságával, optimizmusával. Politikai és katonai tehetsége azonban nem volt az újabb feladathoz, hogy a felkelők Erdélytől független vezetője legyen. Szekfű felrója neki, hogy seregének ellátása, vezetése nem alkalmazkodott a létszám rohamos növekedéséhez, fegyelmezet27 Acsády 1898: 345-346. 28 Acsády 1898: 348. 29 Szalay-Baróti 1898. 30 Szekfű 1935. 204
