Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
Nagy István Köpeczi Béla politikai propagandát tárgyaló könyvét emeli ki és mutatja be. Vitába száll ugyanakkor Varga J. János Válaszúton című monográfiájának több megállapításával: 1. Kalmár szerint nem lehet csodálkozni azon, hogy a Porta kedvezőbb feltételeket szabott Wesselényi Ferenc nádor számára a behódolás feltételeként, mint Thökölynek 1682-ben. Az oszmánok így akarták behódolásra ösztönözni a főúri összeesküvőket, míg utóbbi esetében erre nem volt szükség, hiszen a kuruc vezér már birtokában volt a felső-magyarországi területeknek. 2. Területileg egybeeshet ugyan Thököly valós fejedelmi állama és a török forrásokban szereplő Orta Madzsar (’Közép- Magyarország’), de a kettő nem azonos. Hiszen Thököly fegyverrel hódította meg az országrészt, nem pedig a törököktől kapta adományként. 3. Megalapozatlan különbséget tenni Erdély és Thököly állama között abból a szempontból, hogy előbbi a rendi, vallási jogokat védte, míg utóbbi az ország töröknek való teljes behódolását készítette elő. Az ellenérvek felsorakoztatásában Papp Sándor és R. Várkonyi Ágnes egy- egy tanulmányára is támaszkodik. Kalmár szerint I. Lipót politikája éppúgy felelőssé tehető az események alakulása miatt, mint Thököly utólag hibásnak bizonyult döntései. A történésznek éppen ezért nem lehet feladata, hogy ügyész vagy bíró módjára járjon el vizsgálatai során - zárja írását. Kalmár Jánoshoz hasonlóan Illik Péter is az utóbbi évtizedek értékeléseit vette számba Thökölyvel kapcsolatban a XVI-XV1I. századi magyar történelemről folytatott szakmai vitákat tárgyaló kötetében.8 A hangsúlyt az új paradigma megjelenésére, Varga J. János negatív Thököly-portréjának bemutatására helyezi. Varga J. akadémiai doktori védésének dokumentumaiból idézi az opponensi véleményeket, legrészletesebben R. Várkonyi Ágnesét, aki megkérdőjelezte az egész koncepciót, és aki egy gyökeresen eltérő modellben gondolkodik, melyet Varga J. „Habsburg-ellenes rendi, vallási sérelmi politikának” nevezett. Thököly politikájának pozitív értékelései közül Benczédi László és Nagy László egy-egy ismeretterjesztő írását, Papp Sándor és R. Várkonyi Ágnes tanulmányai, valamint Kalmár János historiográfiai áttekintésének megállípításait mutatja be. A vitát összegezve Illik úgy véli, a Thököly- kérdés vizsgálatakor legalább három olyan kérdés vethető fel, mely a Mohácsról folyatatott történészvitában már felvetődött. 1. A Thököly szerepéről folytatott vita sem tudta megkerülni a felelősség kérdését, 8 Illik 2011: 121-143. 200
