Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)
Történettudomány - Nagy István: „Az üllő és kalapács közé jutottunk…” – Thököly Imre alakja a magyar történetírásban
„AZ ÜLLŐ ÉS KALAPÁCS KÖZÉ JUTOTTUNK.. mivel a történelemről való véleményformálás részben erkölcsi kérdés - írja. A „Jó vagy rossz volt-e politikája?” aztán újabb kérdést vet fel: szabad-e és milyen mértékben átértékelni a nemzeti és történeti hagyományban pozitívan értékelt személyiségeket? „Továbbá lehet-e a történelemben erkölcsi kategóriák szerint ítélni?” 2. A determinizmus kérdése, azaz előre megírt programokhoz hasonlóan zajlanak-e az események, melyekbe az ember behelyettesíthető. Ebben az esetben pedig a szereplők erkölcsi motivációinak vizsgálata is irreleváns a végeredmény szempontjából. 3. Varga J. az Orta Madzsar szempontjából feltette a kérdést, mennyire volt eszköz az Erdélyi Fejedelemség az oszmánok kezében? Ennek vizsgálata Illik szerint elvezethet a XVI- XVII. századi magyar politikai események újraértelmezéséhez, továbbá felveti azt a problémát, milyen viszonyban állnak egymással a logikai konstrukciók és a konkrét történelmi élethelyzetek. Thököly megítélése a XIX. század második felétől a XX. század közepéig Annak ellenére, hogy saját korában élénk érdeklődés mutatkozott külföldön is Thököly Imre iránt, a XIX. században jobbára csak összefoglaló történeti művek lapjain találkozunk a nevével. Szalay László leírásában Thököly szellemi tehetsége mellett vagyona is szerepet játszott abban, hogy a bujdosók között tekintélyt szerzett.9 Részletesen leírja, milyen politikai és pénzügyi támogatást nyújtott neki a francia udvar harcaihoz.10 * Kiemeli, hogy Thököly Bocskaihoz hasonlóan visszautasította a királyi címet. Az 1683. évi kassai gyűlés kapcsán kitér a török hűbéresévé lett fejedelem és a rendek közötti ellentétre.11 II. Rákóczi Ferencre hivatkozva megjegyzi, a török szövetséggel csak látszólag erősödött hatalma, a közvélemény éppen emiatt fordult vele szembe. Más helyen, az 1684. évvel kapcsolatban Szalay így fogalmaz: „A nemzetben megvolt az érzés, hogy a török uralom Magyarországon már idejét múlta; s ha ezelölt két évvel a merész pártfönök népszersége csorbát szenvedett azon okból; mert nem vonakodott magát a töröknek alávetni: most szerencséjébe sem bíztak, mert a hajó, melyen evezett, sülyedésnek indult.”12 9Szalay 1857: 185. 10 Szalay 1857: 196., 224-225., 305. “Szalay 1857:244-245. 12 Szalay 1857: 270-271. 201
