Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kovács László Erik: A csergetés, mint szellemi kulturális örökség
Kovács László Erik A CSERGETÉS, MINT SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG A szellemi kulturális örökség1 alulról szerveződő Jól azonosítható közösség által meghatározott és fenntartani kívánt hagyomány, amely megfogalmazásában reflektál az eredet, az örökítés, a felkészülés és a történések részleteire. A kulturális örökséggé tétel és az intézményesülés révén hatással van az átadás társadalmilag beágyazott értékszintjére. A néprajzi értelemben vizsgált szellemi kulturális örökség2 a változatosság, a heterogenitás és a változékonyság három jellemző vonását mutatja fel. A kulturális örökséget értelmezhetjük virtuális készletnek, amelynek tartományát materiális és immateriális készségek alkotják a fenntartó közösség számára.3 A fenti körülhatárolás három szempontból lehet kifejtésre és kutatásra méltó, egyrészt a készlet hagyományos formája lehet érdekes napjaink poststorage - azaz nem készletező- világában, a másik a tudás megőrzésének és örökítésének formája, harmadrészt pedig a tudás közös kincsként való kezelése, amely normatív jellegű és csekély mértékben ismer lokális szinten variálódást, mert szakrális és ezért sérthetetlenül felelevenített keretek között értelmezi. A szellemi kulturális örökség átadásdimenziója helyett, ha az átadás módjára, a hagyományos tudás idődimenziójára, a készület érzelmi alapja és a készség tudásbázisa fogalomhármasban tekintünk az örökségre, úgy ez önmaga is képes közösséget és ezáltal hagyományt teremteni, minthogy egyik nincs a másik nélkül, illetőleg egyik hiányában csak arctalan tömeg és iránytalan sodródás létezhet a közösségek számára. Az örökség birtokba vétele nehezen transzponálható a hagyomány szellemi kulturális örökségfogalmába, hiszen az örökség nem idegen elem, amely- lyel ismeretlenül kell szembenézni, ezáltal nincs aktusa és gesztusa sem a beiktatásnak. 1 Az örökségfogalom magyarországi kialakulásáról és intézményesüléséről lásd: ErdöSI -Sonkoly 2005: 84-89. 2 Francia kifejezéssel a patrimoine ethnologique fogalma, melyet a heritage, az elit kultúrára vonatkozó kifejezés helyett használnak Franciaországban, amely így megközelítőleg a néprajzi hagyaték vagy örökség összetétellel fordítható. Vö. Paládi- KOVÁCS 2004: 7. 3 Vö. ErdőSI-Sonkoly 2005: 77. A készség szó itt a pásztorkészség szó eredetijéből fejthető vissza (vö.Herman 1898.). 95
