Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Muzeológiai tanulmányok - Nagy Ibolya: A Bocskai István Múzeum textilgyűjteményének gyarapítási tendenciái

összefüggött a 19. század elején a gyári, széles fehér vásznak elterjedésével. Továbbá: mintáit bár kézzel is rajzolták, legtöbbször azonban ütőfával nyomták elő.5 A Bocskai Múzeum is őriz egy 39 darabos, oszt- rák/német készítésű, sárgaréz kézimunka előnyomó kollekciót (83.98.1.). A múzeum textilgyűjteményében, nagyobb számban pámavégek, huzatok, ágyban viselt réklik, s más fehérneműk, szekrénycsíkok, komódterí- tők vannak, elvétve jegyzsebkendő, komaszike kendő. A korábbi időszakban nemcsak a reprezentatív lakószobának, de a közösség szeme elé kerülő ravatalnak is része volt: „És még a nagymama őrizgette a halotti lepedőt. Az körül volt tenyérnyi szélesen hímezve, fehérhímzéssel de nagyon szép volt! Ilyen cakkos fehérhímzéssel meg hozzá a kispárna is... A nagymama 1937-ben halt meg, 1854-ben született. Ez alá lett téve, és akkor felül volt a szemfedő. Kicsüngött a koporsóból igen, olyan hosszú voll hogy mikor vitte kifele a halotti kocsi, az majdnem a fődet írté."6

„A fehérhímzés mustrái a párnavégeken érték el pompájuk teljét, ahol a lapos öltésű, magas kitöltésű felületek és a lyukhímzés aránya megannyi változatot mutatott."7 A párnavégek - szoboszlói szóhasználattal párnaszárak - díszítettsége a reprezentatív tisztaszobával, a magasra felvetett ággyal van összefüggésben (5-6. kép).

5. kép: Kispárnahuzat részlete (85.132.8.) 6. kép: Pámaszár (91.263.1.)

3 Vő. Fél 1981; V. Szathmári 1989: 285. 6 Nagy 1992:164.

7T. Knotik 1990: 285.

49