Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Muzeológiai tanulmányok - Nagy Ibolya: A Bocskai István Múzeum textilgyűjteményének gyarapítási tendenciái

A szobabelső kötött elrendezése következtében az ágy a fal mel­lett, hosszában állt, a párnának csak az egyik keskenyebb vége látszódott, a díszítés is idekerült.8 Népművészeti kiállításunkban is magasra vetett mennyezetes ágyat láthatunk; a párnaszárak lyuggatásos öltésű hímzését színes alátétek emelik ki. Az ágyak középre kerülése után már nem a párna végét, hanem a teljesen letakart párnahuzat felső lapját, széleit dí­szítették. A raktárunkban őrzött, igényes munkájú huzatok többségének kiváló állapota azt mutatja: ezek is reprezentációs alkalmakra készültek: gyermekágyas asszony, ágyban fekvő beteg látogatására. Anyaguk is jó minőségű romburgi, szepesi vászon. A következő ágyneműféleség a felgombolható paplanhuzat, a paplanlepedő. Egyik fehérhímzéses darabunk párnaszárak másodlagos felhasználásával készült; csak az egyik, keskenyebb vége díszített, oly módon, hogy két azonos hímzésű pámavéget varrtak egymás mellé. (Az ajándékozó, Dr. Bánszeginé elmondása szerint, édesanyja lakodalmára, 1907-1908-ban hímezték. Amikor ő esküdött 1950-ben, vászon hiányá­ban történt az összedolgozás.) A másik szép paplanlepedőnkhöz két pár­nahuzat is tartozik. Egykor kelengyét alkottak. A párnahuzat három olda­lának széle két sorban cakkos-lyuggatott, a paplanhuzat három széle egy sorral ugyanígy díszített, s a felső széle szokatlanul széles: ez a szél dup­lán cakkos-lyuggatott, s még vagdalásos fehérhímzéssel, angol madeirá­val is díszítették, „RÓZA" feliratuk van (7. kép). A kelengye az 1920-as években készülhetett; tulajdonosa megőrizte édesanyja 19. századi, „JULCSA" feliratos párnaszárait is (vétel: özv. Kovács Gyuláné, Cseke u. lakostól, 1996-ban). Fehérhímzés a díszítő technikája a női, polgárias fehérneműink­nek is. A fehérnemű-viselés elterjedéséről, amikor is a pendelyek, ingvál- lak alsóneműkké váltak, Katona Edit a következőket írja: „A szokások­hoz való ragaszkodás nagyon megnehezítette a polgári divat fehérneműi­nek meghonosodását... A falusi viseletekbe legújabban a mell domboru­latát hangsúlyozó melltartó került, amely teljesen megváltoztatta, a mo­dern ízléshez közelítette a modern megjelenést. A női alsónadrág csak az 1930-as, 1940-es években, a gyöngyösbokrétás színpadi fellépésekhez kapcsolódóan kezdett szélesebb körben terjedni."9 Gyűjteményünk az új típusú, házilag készült, vagy varrónő varrta textilek néhány jellegzete­sebb darabjával rendelkezik. Ágykabátok, réklik; hosszú szárú női nadrá­8 Vö. kcsilléry 1981 9 Katona 2002:10. 50

Next

/
Thumbnails
Contents