Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Helyismereti írások - Fazekasné dr. Sutus Lenke: A nádudvari Fazekas dinasztia története
A fekete kerámia készítésének sajátosságai A fekete kerámia készítéséhez jó minőségű, magas vastartalmú agyag szükséges. Nádudvar határában ez rendelkezésre áll. A XVIII.-XIX. században a debreceni pipakészítők is innen hordták az agyagot (ezt a nevében őrzi a mai napig Nádudvar határában, a család tulajdonában lévő Pipa-gödör). Az agyagbányászás nagy szakértelmet kíván, hiszen ez akár évekre is meghatározhatja a készülő edények minőségét. (A termőföldek privatizálásáig a nádudvari Vörös Csillag Tsz és tanács ingyen bocsátotta a munkához szükséges agyagot a nádudvari fazekasok részére.) Hazaszállítás után kezdődik az iszapolás, melynek során hatalmas kádakban vízzel keverik az agyagot, majd igen sűrű szitán átszűrik, ezáltal az összes szennyeződést eltávolítják az elegyből. Nagy, négyzet alakú szűrőbe kerül a tisztított keverék, melyből a napsugarak hatására a víz fokozatosan elpárolog. Amikor félkemény állapotba kerül, a tetejét megkarcolják, mely karcolások mentén lereped a szűrő aljáig a beszűrt agyag. Amikor a tömbök mindkét oldala félkeményre szárad, pincébe hordják, ahol legalább egy évet kell pihentetni. Felhasználás előtt lábbal tapossák (ekkor a nagyobb görcsöket, keményebb részeket távolítják el), majd hasonló célból kézzel meggyúrják, mint a háziasszonyok a tésztát. Taposáskor nagyobb mennyiséget dolgoznak át, kézi gyúrásnál mindig csak az aznapi munkához szükséges mennyiséget. A leglátványosabb folyamat a korongozás, amikor a korongra felcsapott agyagrögből edény formálódik. Különböző nagyságú és keménységű bőrökkel, fa- és rézkésekkel, karcolásra alkalmas szerszámokkal formálják, alakítják az edényt. Még a nedves, korongon lévő edényre kerülhet a karcolt díszítés, melyet egy egyszerű eszközzel, pl, fésűdarab, pálca stb. készítenek. Ez a fajta díszítésmód meghatározza a kerámia karakterét és későbbi díszítését is, mert tagolja az edényt. Kevés száradás után az ún. bőrkemény állapotban történik a fül felrakása és alkalmazható egy másik díszítés mód, az applikáció. Ilyenkor agyaghurkákat, apró gömböket, korongokat ragasztanak a fedőkre, edény oldalakra. A harmadik, leginkább elterjedt díszítési mód, mely csak a nádudvari kerámiára jellemző, a sikálás. A már megszáradt edény falát egy olajos-vizes oldattal, a pamaccsal áttörlik, majd a száradás után egy közönséges, lekerekített élű folyami kaviccsal (békasóval) kezdik a dörzsölést, sikálást. Ezzel a kavicsozással az edény falának víz át nem-eresztő képességét tudják változtatni; régen ez volt a fő funkciója, nem a díszítés. Napjainkban a karcolással tagolt edény falának esztétiku267
