Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Helyismereti írások - Fazekasné dr. Sutus Lenke: A nádudvari Fazekas dinasztia története
sabbá tételét szolgálja elsősorban a sikálás. A csiszolt, dörzsölt részek csillogóvá válnak, ez adja a csillogó és matt felületek játékát. A díszítést a fazekasok feleségei és/vagy a sikáló lányok végezték, de a fazekas is értett a sikáláshoz. Többnyire azonban rábízta a sikálóra a díszítést, akik fejből, sokszor hangulatuknak megfelelően rajzolták a mintákat. A már díszített, száraz edény kerül a fatüzelésü kemencébe, ahol az égetés végén lezárt térben redukciós égetés zajlik. A magas vastartalom miatt az agyagban lévő vas redukálódik, és a lezárt kemencében beszoruló füsttel, az abban lévő szén szemcsékkel együttesen teszik feketévé a kerámiát. Az égetés 850- 1000 C körül történik, minél magasabb hőfokon, annál jobban összeolvad az agyag szerkezete, annál jobban vízállóvá és ezüstösebb színűvé válik az edény. A kemence lehűlése után egy paraffinos oldattal letisztítják az edényre rárakodó kormot, szennyeződést, majd ruhával szárazra törlik, fényesítik. A múlt Fazekas Lajos (1895-1959): a mesterséget ő is édesapja műhelyében tanulta -csak úgy, mint felmenői és utódai -, kezdetben a debreceni vasút műhelyében virágcserepeket készített. 1918-ban vette feleségül Csizmadia Ilonát, aki életében és mesterségében is segítő társa volt a mester korai haláláig. Az első világháború után, amikor a városi fizetés megcsappant, ő biztatta a férjét, hogy készítsen egy katlan edényt, amit majd a nádudvari hetipiacon eladhat. Amikor az asszony annyit kiárult az edényekből, mint amennyi a havi vasutas fizetés volt, ura 1919-ben otthagyta a vasutat és kiváltotta az ipart. 1924-ig csak fekete cserepet készített, majd 1936-38-ig vegyesen feketét és színeset is. A feleség pedig a hetipiacokon, nagyvásárokban árulta a portékát. Sajnos, ekkorra teljesen megcsappant az érdeklődés a fekete edények iránt, már a vizes edényeket, korsókat, kantákat sem tudták eladni. A felszabadulás után a fémipari termelés fellendülésével már a színes edényeket sem keresték, ekkor a család főleg az addig örökölt és vásárolt földeket művelte. Csak hosszas és többszöri rábeszélésre döntött úgy feleségével 1951-52-ben, hogy az akkori kormányzat segítségével újra kezdik a fekete cserép készítését. A bámulatosan jó korongozó fazekas és a sok mintát fejben tartó sikáló feleség érdeme lett így a modern nádudvari fekete kerámia újrateremtése. Hatvannégy évesen a nagy influenzajárványban halt meg. Felesége még egy ideig dolgozott, befejezte a félbe maradt munkákat, majd István fiának sikált. 268
