Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Helyismereti írások - Fazekasné dr. Sutus Lenke: A nádudvari Fazekas dinasztia története

Dühös lett, hogy miért nem sikeredik a korsó, amikor minden megvan hozzá és mérgében el kezdett sírni. A könnyei ráfolytak az agyagrögre, a korong ekkor megszaladt és a nedves agyagon megcsúszott a keze. így jött rá, hogy a korongozáshoz víz is kell, mert csak így tud korsót formázni. Ezért is tartják ördögi mesterségnek a fazekasságot, mert bármilyen egyszerűnek gondolják, ebben kontárkodni nem lehet.

Másik szép monda, mely a Fazekas családban szintén nemzedékről nemzedékre száll, és amely a nádudvari fekete edények mesterségbeli színvonalát jól jellemzi, a nádudvari bíró esete a török szultánnal. Volt a nádudvari bírónak egy világszép leánya, akire szemet vetett a török szultán, szerette volna mindenáron a háremében tudni. Azt üzente a nádudvari bírónak, hogy csak akkor menekül meg a lány, ha olyan korsót küldenek neki, amelyben a víz borrá változik. Törték a fejüket a fazekasok és végül elkészítettek egy olyan kétrekeszes csalikorsót, amelybe vizet és bort is lehetett tölteni. Ezt küldték aztán a szultánnak, akinek szeme láttára vizet öntöttek a korsóba, és amikor ivott, valóban bor folyt belőle. így menekült meg a nádudvari bíró lánya sorstársaival egyetemben az isztambuli háremtől.

Kezdetben a magvak, bogyók, gyümölcsök tárolására alkalmas cserépedényeket kézzel formázták, majd a fazekaskorong feltalálása után korongozták, és eleinte szabad tűzön égették ki. Ilyeneket a mezolitikum végétől, de inkább a neolitikumtól kezdve készítettek. Az agyagot a mindenkori élettér környéke szolgáltatta, ehhez jól kellett ismerni az agyag sajátosságait. Később fazekas kemencét használtak az edények égetéséhez. Számtalan hasonlót találtak a nyíregyházi régészek az M3-as autópálya építésénél. (A leletek értelmezésében több alkalommal, Fazekas Ferenc (1955-) segítette a régészek szakmai munkáját.) A cserépedények ősi színe a vörös, a szürke vagy fehér és a fekete. A nádudvari fazekasság szempontjából a legfontosabb a fekete szín, mely a történelem minden időszakában megfigyelhető, olykor több ezer kilométerre egymástól; napjainkig fennmaradt. Fekete edényt (kizárólag vagy másfajta kerámiával együtt) közel harminc fazekasközpontban készítettek a XVIII-XIX. században az országban, de Közép- és Kelet-Európa számos területén is előfordult. Az ország legjelentősebb központjai: Szentes, Mohács, Mezőtúr, Kunmadaras, Tiszafüred, Csíkmadaras, Tüskevár stb. voltak.

Jól dolgozhattak a nádudvari mesterek, mert bár számtalan fazekasközpontban készítettek fekete edényeket, ám a nádudvari híre messze elterjedt, és keresett cikk volt a Tiszántúlon.

262