Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kavecsánszki Máté: Tánctudományi vizsgálódások Észak-Biharban
narratívumok alapján viszonylag könnyen képet kaphatunk az úri bálok táncairól, illetve arról az attitűdről, ahogyan a paraszti sorú „leselkedők", illetve a cselédek (mint a bálok személyzete) viszonyultak ezekhez a táncokhoz. Főképp a bécsi keringő és a tangó ragadt meg az emlékezetükben: A narratívum alapján egyértelmű, hogy az úri szórakozási forma, egyúttal a társastáncok mély hatással voltak a paraszti „megfigyelőkre". Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy az úri bál egyfajta mintájává vált a fürdő területén megrendezett paraszti táncmulatságnak is. A tanyák népe, amelyik ekkor már a csárdáson kívül nem őrzött egyéb, hagyományosnak tekintett táncot a tánckészletében, a fürdő megépítése után az eltanulásos módszert alkalmazva igen gyorsan kezdte elsajátítani a társastáncokat. Saját szabadtéri táncalkalmaikon a konyári, a messzelátói cselédség tangót, slowfoxot, angolkeringőt, charlestont, bécsi keringőt táncolt. A legfontosabb kérdés, hogy hogyan jutott a tanyák népe a (társas)tánctudás birtokába és mennyire volt a társastáncok elsajátítása reproduktív jellegű. A vizsgált korszakban, vagyis a negyvenes években még nem működött itt tánciskola. Az elsajátítás egyetlen lehetősége így az egymástól való eltanulás volt. Vagyis a szegénybálban a tapasztaltabb táncosok ismertették meg - de nem szervezett és nem feltétlenül direkt formában - a jelenlévőkkel a társastáncokat. Nem tudjuk persze, hogy ők hogyan tanulták meg, az viszont biztos, hogy a cselédek között voltak olyanok, akik egyrészt jelen voltak (cselédi, szolgálói minőségben) az úri bálokon, másrészt valamilyen más módon (ablakon „belesve") látták az „uraságékat" táncolni. Feltételezhető, hogy ők is alkalmazták az elleséses technikát és tudásukat - szándékosan, vagy indirekt - továbbadták a paraszti táncmulatságok alkalmával. Egy biztos: a szegénybálok táncos jellege egyértelműen hasonló volt az úri bálokéhoz. Egyrészt a visszaemlékezések szerint többnyire ugyanazok a zenészek szolgáltatták a tánczenét, mint az úri bálokban. Ez azt is jelenti, hogy a társastáncok zenei követelményét „szakértők" elégítették ki. Másrészt ugyanazok a társastáncok jelentkeztek, amelyeket az úri bálokon is táncoltak, kivéve a csárdást, mivel azt „az urak nem igen járták". A két báltípus táncos jellegének hasonlóságát azonban a társastáncok formai megszerkesztése bizonyítja a leginkább. Egyik kiváló emlékezetű adatközlőm határozottan emlékszik rá, hogy a szegénybálban a párok egymást követve, kört alkotva járták a bécsi keringőt (úgy, mint a mai 119
