Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kavecsánszki Máté: Tánctudományi vizsgálódások Észak-Biharban
versenytánc változatban).A keringőesetében „körbementek...volt háromkor is, olyannagy volt..." A visszaemlékezések szerint hasonló módon táncolták a tangót is, a csárdást viszont már nem, hanem összevissza, „ahogyfértek". Mindezt egyértelműen az úribál következményéne tekinthetjük, a rendezett táncszerkesztés pedig mindvégig fennmaradt, a párok nem bontották meg a körbenhaladás rendjét. A szegény bálon megjelenő társastáncokkal kapcsolatban végezetül még egy rendkívül fontos adatot kell megemlítenem, amely szintén a társastáncok reproduktív formai elsajátítását bizonyítja: A tangó, a keringő és a czardas fogásmódja határozottan elkülönül egymástól. Ez azért nagyon fontos, mert az empirikus adatok sokszor pont ennek ellenkezőjét támasztják alá: igen gyakori a keringő és a tango fogásmódjának azonosulása, illetve a csárdáskeringő tartásban való táncolása. A tartás- és fogásmód olyan biztosan elkülönült egymástól, hogy egyik adatközlőm pontosan meg is tudta mutatni a különbségeket. Szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy mindezek az adatok nem aztj elentik, hogy a szegénybálok táncosai a társastáncokat a tökéletes technikai tudás birtokában, hibátlan lépéssorokkal és figurákkal adták elő, hanem mindösszesen azt, hogy az elleséses technika a lehetőleg nagyobb pontosságra, a táncképzés pedig az úribálokkal való lehetőleg nagyobb azonosulásra törekedett. A fürdő lebontása után a tanyák népét egyetlen településbe költöztették össze, ez lett Messzelátó-Sóstó. Az idős lakosság elbeszélésében a fürdő korszaka mintegy mitizálódik. A táncéletre való visszaemlékezés mintegy kulturális hívókódnak számít, amely alapot ad a fürdő édeni szépségének megrajzolására, továbbszínezésére és természetesen az igencsak értékhiányosnak tartott - a tó mai állapotát tekintve egyébként érhetően negatív - jelenkép szerkesztésére. A tánccal kapcsolatos narratívumkészlet már-már dagályosnak tűnő dicsérő jelzők tömegét alkalmazza a társastáncok lefestésekor. Nem véletlen, hiszen a társastánc a messzelátói parasztság számára nemcsak az úri világ szimbóluma, hanem a település fényes és gazdag múltjának is a jelképe, amelyre szívesen emlékeznek vissza a jelenből. A társastánc tehát, mint szimbólum, egy általuk jobbnak vélt világ megjelenítésére, visszaidézésére szolgál. 120
