Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Muzeológiai tanulmányok - Bihari-Horváth László: Az építkezés kezdete – A Bocskai István Múzeum 2014. évi működése
feladatellátási hely: Bocskai u. 14. (Nemzetközi Modern Múzeum); fenntartója: Hajdúszoboszló Város Önkormányzata; alapítás időszaka: 1958- 1964; története és jelen állapota: Hajdúszoboszlón már a 20. század első felében többször előtérbe került a múzeumalapítás ügye, de az első állandó kiállítás megrendezésére csak 1958-ban került sor. Maga a múzeum 1964-ben kapott működési engedélyt. Ennek irányítója Dr. Juhász Imre történelem szakos gimnáziumi tanár volt, aki ezt követően 50 évig irányította a múzeumot. Ez idő alatt négy önálló múzeumépületben több jelentős gyűjtemény szerveződött. A gyűjtemények darabszáma mára meghaladja a 40.000-et. A többször újrarendezett helytörténeti (1958, 1981, 1995, 2013) és népművészeti (1973, 1987) kiállítások mellett több képzőművészeti (1996, 1998) tárlata és egy retrókiállítása (2011) is van a múzeumnak. A látogatószám ennek ellenére meglehetősen alacsony (2013-ban 4.600 fő), meg sem közelíti az 1984-ben mért legmagasabb 30.000-es értéket. Nemcsak a látogatottság, de a múzeum tárgyi és személyi ellátottsága is fejlesztést igényel, melyet az erőforrások jobb kihasználásával, majd bővítésével lehet végrehajtani. Elengedhetetlen a közönségkapcsolat és a múzeumi szolgáltatások színvonalának javítása. Csak így lehet a látogatottságot és a bevételeket növelni. Ehhez pedig szemléletváltásra, menedzser szemléletű szakmai vezetésre van szükség. 2.3.2. Múzeumi portfolió A Bocskai Múzeum helyzetét a „múzeumi portfolió" módszerével is elemezhetjük. A portfolió több oldalról is bemutatja a múzeum helyzetét. Vegyük tehát sorra a múzeum jó és rossz oldalait a következő szempontok alapján: 1. ingatlanok: a múzeum épületállománya - ahogy Juhász Imre is fogalmaz - „nem képvisel esztétikai vagy történelmi értéket". A sok, kis, rossz állapotú épület éppen attól a rangjától fosztja meg az intézményt, ami a jelentős gyűjteményekből, a kvalitásos műtárgyakból és a belőlük megrendezhető kiállításokból következne. Ez a helyzet nemcsak a közönség- kapcsolat szempontjából előnytelen. A több épületre bomló intézmény fenntartása és működtetése hosszú távon valószínűleg nagyobb kiadást jelent, mint egy egységes múzeumépület egyszeri kialakítása. (A teremőrzéstől az üzemeltetési költségekig számos kiadás csökkenne, ha kevesebb, de jobb épülete lenne a múzeumnak.) Ezzel szemben a „múzeumok utcája" fejlesztési koncepció a jelenlegi helyzet fenntartását erősíti, de nem kedvez egy tekintélyes területi múzeum kialakításának. Az ingatla10
