Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)

Néprajzi szaktanulmányok - Kovács László Erik: A csergetés, mint szellemi kulturális örökség

mellett a közösségi gyülekezés rendben zajlott. A közösségi normákra az 1980-as évek végéig a résztvevők maguk ügyeltek. A hagyomány ünneppé válásakor néhány rendőri felügyelő és önkéntes rendőrök vigyázták a rendet. A 20. század második felében a hangulat fokozását a zajkeltésen túl csillagszórókkal - és más hagyományosabb tűzszerekkel - érték el. Ezek „bevetése" során már történtek rendbontások. Ennek kirívó példája a rendezvényen átengedett autóbusz csomagtartójának felgyújtása volt, amit a közösségi emlékezet kiegészít az egyik panelház erkélyének kigyulladásával is. A nyolcvanas évek nagy divatja, a nylonkabát „csillag- szóró-érzékenysége" miatt ez utóbbi erkélytűz összekapcsolódik a személyes égési sérüléseknek, a hajfürtök lángra kapásának, az usztasa sapkák füstölgésének és az utolsó csonkdarabkáig haj igáit csillagszórók fényíveinek emlékeivel.

Csillagszórós nyilat lövő fiú, 1964 (BIMA 788-70)

A csergetés deszakralizálódása - ugyanakkor ünneppé válása - az 1960-as évkre tehető, amikortól a városba felmenő helyi lakosság a harangszót követően haza vonult, nem pedig be a református istentiszteletre. Érdekes párhuzam, hogy a templom tornya alatti kisablakokba kitett lámpások emlékezete is valahol itt tűnik el az elbeszélésekből. Az ese100