Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúszoboszló, 2014)
Néprajzi szaktanulmányok - Kovács László Erik: A csergetés, mint szellemi kulturális örökség
mény ünnepi volta a politikai hatalom szempontjából ekkor a tömegesemény kockázatával párosult. Édesapám - aki 1982 és 1984 között a városi művelődési ház igazgatója volt és így némileg magát rendezőnek is vélte - a nyilvánosság előtt rejtett, de a közösség előtt nyílt örömmel vett részt a „népünnepélyen". Sokat elárul a nyolcvanas évek kultúrális ideológiájáról, hogy ez a népünnepély - bár rendezett keretek között akarták tartani - mégis egyfajta „pogány feszültségszelepként" működött: lehetővé tette, hogy a város lakossága „kieressze a gőzt" a csergetés misztikus estéjén. Ekkor tehát kiszélesedett a csergetés hagyományos időrendje. A korábban egy órás hagyomány több órás üneppé, majd egész estés rendezvénnyé változott. Ezzel párhuzamosan a „tömény" hagyomány „felhígult" és kezdi elveszteni eredeti jelentését. Ez a magyarázata a résztvevők (nézők) azon véleménynek is, miszeritn a csergetés túl kevés az egész este kitöltésére. A hangot csillagszóróval kiegészített fényünnepet a kilencvenes évektől tüzijátk színesítette, ami már nagyobb közönséget is képes volt megszólítani és az utcára vonzani. Egyben új helyszínnel is gyarapodott a locus-ok sora. A tűzijátékot és a görögtüzet a művelődési ház tetejéről indították. Megváltozott tehát a térhasználat. A hagyomány szempontjából eredetinek tekinthető, de az ünneppé alakulás folyamatában marginalizálódott helyszín, a református templom helyett egy új helyszín került a figyelem fókuszpontjába: a művelődési ház. A csergetés szereplői, az állatterelés eszközeit magukkal vivő pásztorok, juhászok, csikósok, csürhések, kondások, gulyások a közösségi normarendszer hagyományos elvárásának megfelelve, magukra nézve kötelező jelleggel, legjobb ruhájukban vonultak fel a városba, a helyi közösség elé, hogy részt vegyenek a zajkeltésben. Az egyházi ünnep mellé rendelt profán közösségi óévbúcsúztatás találkozási eseményként szolgált a rokonság és barátok számára: a férfiak bizonyíthatták merészségüket alkalomszerű ostorkezelési tudásuk bemutatásával, az iskolából kimaradt, állatok mellé szegődtetett legények ügyességüket, a nyilazásban, csillagszóró hajításban pedig a gyermeki játékszenvedélyt élhették ki a résztvevők. A hagyományos óévbúcsúztatás felbomlásával a tömegben megszaporodtak a Szilveszter éji populáris kultúrából ellesett és beszivárgó jelmezelemek, álarcok, papírcilinderek, tréfás öltözetek. Meg-megjelentek az ijesztegetők is, akik gyermekek rémisztésé- vel arattak hangos sikert a felnőttek körében. A harsány hang és fényhatások, tűz és szikra vetése, az ijedelem szokványos tűréspontjának kollek101
