Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)
Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és a Rákóczi-szabadságharc
A fejedelem udvari kapitányává, a hajdúk főkapitányává, majd 1704. elején generális főstrázsamesterré nevezte ki. 1704-ben a Szatmár várát ostromló kuruc tábor parancsnoka volt. 1699-ben 45 évesnek mondotta magát. 2 3 1705-től a hajdúvárosi ezred parancsnoka Szemere László. 2 4 Mindketten egyben formálisan a Hajdúkerület főkapitányai is, a tényleges helyi ügyeket azonban mindig a helyben élő alkapitányok vitték. A történeti irodalom Sillye Gábor nyomán Nánásy Oláh Jakabot jelöli meg a kérdéses időszakban alkapitánynak, a helyzet azonban az volt, hogy az alkapitányokat elvben évenként választották, így volt alkapitány Fogarassy Tamás, böszörményi postamester is. 2 5 A hajdúvárosok erősítése céljából a fejedelem 1706-ban a Hajdúkerülethez csatolta Kállót, Téglást és Újvárost is. 2 6 1708-ban azonban Téglás és Újváros elmaradta hajdúvárosi ezredből. Ráadásul nemcsak a fegyveresek mennyiségével voltak bajok, hanem azzal az elharapódzó gyakorlattal, hogy a hadköteles egyének a hadakozásra elégtelen személyeket állítottak magok helyett. Aki ugyanis tehette, maga helyett „zsoldost" fogadott, aki a hadra kötelezett nevében jelentkezett Rákóczi táborában. Már 1704 elején arra utasította a hajdúvárosok összeírására kiküldött biztosokat, hogy minden hajdúvárosi lakost írjanak össze, akik a hadakozásra alkalmasak és „soldosokat küldeni meg ne engedjék". Gondokat okozott az is, hogy a hajdúvárosok fegyveresei gyakran váltogatták egymást, s így tulajdonképpen javarészt gyakorlatlanok voltak a fegyver forgatásában. Ezt egyébként épp úgy tilalmazták, mint a zsoldosok táborba küldését. Előírták, hogy a katonák életkora tizenhat éven felül, de harminc éven alul legyen, s ezt a hajdúvárosok általában be is tartották, amely rendkívül kedvező korösszetétel volt. Fegyverzetük viszont silány, különösen, ha a császári csapatok felszerelésével vetjük egybe. A szabolcsi hajdúvárosok 1708. évi mustraösszeírása szerint katonáinak (675 fő) volt egy-egy kardja; egy pár pisztollyal nyolcvanhatan, két vagy több pár pisztollyal hétszázharmincnégyen, karabéllyal viszont csak száznegyvenheten rendelkeztek. Hiányos volt a ruházatuk is! Károlyi Sándorhoz 1709-ben írt levelükben arra panaszkodtak, hogy a harcokban ugyan derekasan helytállnak, veszteségük immár több ötszáz embernél, a fegyvereiket rendszeresen pótolniuk kell. 2 3 Esze Tamás: Kuruc vitézek folyamodványai. I.m. 155. p. 2 4 Heckenast G. i.m. 405-406. p. 2 5 Nyakas Miklós: Hajdúkerületi statútumok. Hajdúböszörmény, 2003. 38. p. 2 6 Minden ilyen esetben történeti előzmények állnak a háttérben. Téglás magánföldesúri hajdútelep volt, Balmazújváros esetében pedig nyomós érvek szólanak amellett, hogy a 17. századra vonatkozóan itt élő, fegyverforgatásból élő katonaréteg [hajdú) jelenlétét feltételezzük. 67
