Szekeres Gyula szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 11. (Hajdúböszörmény, 2008)

Nyakas Miklós: A hajdúvárosok és a Rákóczi-szabadságharc

• • El D B CIB|{U m CCI untaiig 'aaaaaaa A Hajdúkerület 1704. július negyedikén, Vámospércsen tartott közgyűlésében ugyanis általános böjtöt és gyászt rendeltek el a hajdúvárosok, fegyvereseik oltalmazásáért esdekelve, s egyben könyörögve a Mindenhatóhoz, hogy a hajdúfegyverek régi fénye és dicsősége újra ragyogjon, akárcsak az ország és a hajdúvárosok vérrel szerzett és törvényekkel biztosított szabadsága.

1

9 A hét hajdúváros hadkötelezettségének azonban ezután is csak vonakodva tett eleget. Ezért II. Rákóczi Ferenc 1705-ben már arra kényszerült, hogy a hajdúvárosokban Károlyi Sándornak a toborzás mellett az erőszakos katonaállítást is engedélyezze. „Ha úgy kévántatik, hogy exemptio (mentesség) nélkül valakik alkalmatosak, személy szerint üljenek fel és menttél tisztességesebb számmal jöjjenek táborunkba". Mindez összefüggésben állt a szabadságharc hadseregének a kor követelményeinek megfelelő átszervezésével.

2

0 A következő évtől - tehát 1706-tól - a szabadságharc végéig a szabolcsi hajdúvárosok Rákóczi és a magyar rendek elhatározásának megfelelően egy ezredet lettek volna kötelesek kiállítani. Ennek az utasításnak azonban csak módjával tettek eleget, s a „mustrákon" egyre kevesebb számban jelentek meg, majd pedig a táborból is gyakran megszöktek, szétszóródtak. Jellemző, hogy 1708-ban hivatalosan is kérték Károlyi Sándortól, hogy az ezerfős katonaállítási kötelezettségüket mérsékelje négy-ötszáz főre. Károlyi Sándor ezt figyelmen kívül hagyta, s csak abba egyezett bele, hogy a hatszáz lovas katona mellé kétszáz gyalogost állítsanak.

2

1 A hajdúvárosok azonban ez utóbbit „pínzül" ezerötszáz rénes forinton megváltották. A hajdúvárosi ezred első parancsnoka Budai István lett, aki egyike a kuruc hadsereg első tábornokainak, s aki a Bihar vármegyében birtokos bölcsei [beölsei] Buday-családból származott.

2

2 A török uralom alól felszabaduló megye 1688-ban őt választotta meg első alispánjának. Még 1703-ban is alispán volt, mikor június 26-án a sámsoni táborban hüségesküt tett Rákóczinak. 1

9 Uo. 47-48. p. 2

0 Czigány István: A császáriak hadjárata 1705 őszén. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban HK) 1981/1. Czigány István: A Rákóczi-szabadságharc hadserege a mustrák tükrében. Egy hadügyi fáziskésés sajátosságai, HK 1986/1. Esze Tamás: A Felső-Tisza vidéki népi kurucság harca a hajdúszabadságért. Rákóczi kori tudományos ülésszak. Vaja, 1975. Európa és a Rákóczi-szabadságharc. (Szerk.: Benda Kálmán) Budapest, 1980. Czigány István: Forgách Simon katonai és politikai tevékenysége 1705-ben. Rákóczi állama Európában. Konferencia a szécsényi országgyűlés 300. évfordulója tiszteletére. (Discussiones Neogradienses 9.) Salgótarján, 2006. 2

1 Rácz István: i.m. 169. p. 2

2 Életrajzi adataira: Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban. Sajtó alá rendezte Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. 82. p. 66